A mai nap kicsit bonyolultra sikeredett, 11-re volt időpontom, hogy a combomon elhelyezkedő 3 ganglionok egyikét - a legnagyobbat - megszúrják. Így örömmel fogadtam kollégám sms-ét amiben tudatta, hogy ma sem jön dolgozni, ugyan ő most már jobban van a megfázásból, de a család többi tagja betegedett le és így otthon folytat gyógyító tevékenységet. Tökéletes - műtéti nap, 5 beteg a listán és 11-re szabadságolnom kell magam... Majdnem nem jött össze, kaptunk egy igen erőteljes vérzést, a főnököm vagy 45 percig állította el, szerencsére 10 perccel 11 elött sikerrel járt - így leléptem. Aztán a radiológus - tök ari - próbálkozott különböző méretű tükkel leszívni a cuccot - sikertelenül, a gél állagú bennék nem jött és kész. Így elhatározta, hogy megpróbál vastagabb tűt szerezni és újra nekiállunk csütörtökön. Fásli lábra, műtőbe vissza, stb...
A nap végére sikerült egy kis időt találnom elkeseredni, mert ugye fel voltam készülve egy pár dologra:
- a ganglion nem ürül ki teljesen
- a ganglion kiürül, majd 1 hónap múlva újra visszatelődik
- komoly vérömlenyem lesz komplikációként
- a radiológusnak mégsem lesz ideje megcsináni
- nem fogok tudni ráállni a fájdalomtól
azt kihagytam a számításból, hogy nem fog tudni 2 cseppen kívül kiszedni semmit.
És egy kicsit sírtam. És közben NAGYON szégyellem magam. Merthát ez nem a világ vége. Hátha sikerül mégis megszúrnia. Ha meg nem megkérem Ferit, hogy csapjon rá valamivel erősen - műtétet elkerülendő. Közben beszéltem Ferivel, mint kiderült ő már megbeszélés nélkül is készült a dologra pl: nézegette itthon a könyvméreteket. Hmm.. És az intenzíven a betegünk mellett - aki maga sincs jól - ott fekszik egy 19-20 év körüli lány. Intubálva. Kérdéses jövővel. Hát hogy képzelem én azt hogy nekem egy ganglion elkeseredést okozhat. Inkább örülnöm kell, hogy ez a gond és nincs más. Ugyebár. Na azért.
Azért örültem, hogy amikor anyu hívott nem kérdezett rá, hogy hogy vagyok. Még elmondtam volna. És akkor még inkább szégyelhetném magam.
Feri megmutatta a Csikós féle blogot. Vajon mitől olyan jó, hogy most nagyjából tízpercenként kattintok rá - hátha van új bejegyzés?