Ma reggel úgy jöttem haza, hogy nem kell este visszamennem a kórházba. Hát nem egy rossz érzés! Néhány órát aludtam, majd Feri felkeltett, a terv reggeli/ebéd volt és némi pihenés után futás. Ez azonban az angol időjárásnak nem tetszett, mint terv és jól áthúzta a számításainkat. Esik. Esett. Esni fog. Mindehhez van kinn 7 fok. Valamint megint sár. Úgyhogy ma nem lesz futás - ha egy kicsit szikkad holnap a talaj, akkor holnap.
Egyéként kész luxus az életem. Komolyan. A kép a következő: ülök a nagyszobában a földön a babzsákomon, a hátamon megy a masszírozógép (a kórházban található matracot szívesen letenném bármelyik manager alá pár éjszakára) váltogatva csinálok egy hímzést és egy kereszthímzést, az ölemben a laptop és közben a totalcar legújabb cikkét olvasom. Tudok élni :-).
Sajnos ez már nem tartható tovább, mert Feri kibújt a bevásárlás alól - jó kis ürügy, hogy a kocsijában tönkrement az aksi és vennie kell egy újat, így nincs ideje Tescozni. Micsoda fontossági sorrend már ez? Tök logikus - elmegy aksit venni, beszerelteti, majd elmegy bevásárolni. Nem?
Egyébként a terv, hogy ma főzni fogok, azt hiszem ezt némi módosítással: barnavajas saláta valamilyen hússal és ha Ferinek kedve van segíteni, lehet, hogy megpróbálkozunk ezzel: citromos sajttorta.
A konyhában zajló tevékenységeimet kicsit jobban ismerőket hagy nyugtassam meg, felügyelet alatt leszek, az előszobában van füstriasztó, a konyhában szén-monoxid riasztó és ígérem, a komputeren csak a konyhában fogok játszani.