Eléggé rossz a kedvem és fáradt vagyok és elhanyagoltnak érzem magam és holnap fül-orr-gégészhez kell mennem.
A rossz kedvem annyira rossz, hogy visszafordultam futásból, nem volt kedvem hozzá. Emlékeim szerint ilyen még nem történt velem. A fáradtság talán magyarázható a hétvégi ügyelettel, na meg nincs itthon kóla 2 napja. Az elhanyagoltság érzéshez bizonyára csak minimálisan járul hozzá az a napi minimum 4 félidő amit Feri a tévé előtt tölt. A fül-orr-gégészhez banális ok miatt megyek, de persze én képzett orvos vagyok, tehát minimum egy aneurizmát feltételezek, mint diagnózist. Ez itt Anglia, alig 2 hónapot vártam erre az időpontra.
Kezdjük az elején. Mégis hogyan lehetséges, hogy vannak emberek, akik hazaérkeznek munkából és semmi mást nem kell, hogy csináljanak, mint leülni a tévé elé és vacsorázni? Olyan emberekről is hallottam, akik unatkoznak??? Rejtély...
Kaptam egy csomagot. Rendeltem ugyanis. Igen. iPad - Katinak. Az egész Feri hibája, mert SOSEM! adta kölcsön egyetlen egy pillanatra sem az övét. Irigy. Így totálisan a számított költési terveinken felül - Feri 100%-os egyetértésével, mitöbb biztatásával - megrendeltem egy iPad-et meg 2 iPad tokot. Írták, hogy 4 hét múlva jön. Lemondtam a két tokot - azokra volt a várakozási idő hosszú, Feri derítette ki telefonon, hogy ez meggyorsítja a dolgokat - másnapra - azaz tegnapra megérkezett a csomag. Így nézek ki a dobozzal:
Mariann régi kolléganőm, ő is sebész, még Tatabányáról ismerem. Már régóta terveztük, hogy kijön hozzánk néhány napra, már 2 éve tanul angolul, a terv az volt, hogy a hétvégén Angliát nézünk, hétközben meg bejön velem dolgozni - megnézi az angol rendszert. Pénteken érkezett, szombaton rögtön St Margaret's at Cliff fehér szikláival kezdtünk, majd a Dover-i vár következett. Utána Canterbury és úgy haza. Kemény első nap lett. Vasárnap bementünk Londonba, ide Feri is jött. Hétfőtől a kórházban voltunk együtt, Mariann is találkozott a szokásos gonddal - nem értett egy szót sem a kent-i akcentusból. Meg a megszólalással is gondjai voltak. Mint mindenkinek :-). De azért elég csalódott volt, alig győztem mondani neki, hogy ezzel bizony minden angolul tanuló látogatónk így volt még az elején. Remélem azért nem adja fel a tanulást...
Elnézést a blogszünetért, de Mariann - barátnő Magyarországról - van itt látogatóban, így vagy dolgozunk, vagy szép helyeket látogatunk itt Angliában, így nem marad idő másra. Sajnos ez a program csak vasárnap délelöttig lesz így, akkor visszautazik Budapestre. Addig is néhány ízelítő a Canterbury macskáról:
London egyik legtipikusabb képe:
Most, hogy lerendeződött, elmesélem.
Tavaly karácsonyra Easyjet-tel mentünk volna haza, előtte jó néhány napig izgultunk, mivel a hóhelyzet miatt rendszeresen lezárták a reptereket. December 21-én 11:30-kor volt a gépindulás, ez azt jelentette, hogy 8 óra körül kellett volna elindulni. Hajnalban Feri felrázott, hogy havazik most azonnal kelljek fel és induljunk, ki tudja mennyi idő lesz kiérni a reptérre. Hiszen Angliában az utak - beleértve az autópályák - hótisztítása nem jellemző.
Rutinszerűen ránéztem a Gatwick repülőtér honlapjára indulás előtt, az volt a gép mellé írva, hogy hívjam fel az Easyjet-et. Ez már gyanús volt, de gyorsan elindultunk és én próbáltam elérni őket telefonon, de mint kiderült a telefonközpontjuk csak reggel 7-től működött. Reggel hétkor a telefonközpontjuk azt mondta be, 30 perc a várakozás, hogy valaki válaszoljon, addig fizessem csak mobilról a hívást. Addigra már be volt izzítva a mobilnet a laptopomon - hiába csúcstechnikával rendelkezünk - így 7:30 körül már láttam, hogy a járatot törölték. Innen gyorsultak az események. Irtó gyorsan megkerestük az Easyjeteta reptéren, akik elmondták, hogy tényleg törölték a járatot, nem a hó miatt, hanem csak úgy. Innen gyorsstarttal rohantunk a jegyirodába, adjanak jegyet bármilyen módon, bármilyen átszállással Magyarországra. Na ez nem jött össze. Még szerencse, hogy az osztrák légitársaságnak volt még - igen drágán - jegye Bécsbe. Átbuszoztunk a Heathrow repülőtérre, vártunk egy csomót, reménykedtünk, hogy ezt a gépet nem törlik. Majd leszálltunk Bécsben - elég sok magyar volt a gépen, nem csak nekünk jutott eszünkben Bécs - és mivel a húgom és öcsém úgy gondolta, a világ legjobb időtöltése hétfő éjszaka a közeledő ónos eső fenyegetettségében leautózni Budapestről Bécsbe hamar haza is értünk. Még a reptéren az Easyjet azt ígérte, hogy fizetik a költségeket. Már akkor sejtettem, hogy ez nem lesz egyszerű művelet. Amikor januárban mindketten hazaértünk, nekiláttam.
Előre bocsájtom, hogy sehol nem írtam, hogy a blog mindig igazat fog mondani. Hogy nem fog túlozni, titkolózni, ferdíteni stb. Szóval igéret nem volt!
Az az igazság, hogy az előző cikk nem teljesen igaz. Ugyanis hétfőn hazaérkezéskor nem egy doboz várt minket. Hanem kettő. Kívülről teljesen egyforma:
Aki erről többet szeretne olvasni, annak javaslom az előző bejegyzésem kommentjeit átnézni és várni, hogy Feri részletes magyarázattal szolgáljon.
Marokkóból hazaérkezve egy aranyos doboz várt minket, Feri természetesen már alig várta, hogy kibonthassa.
Utólag is köszönet Krisztiánnak és Gabinak, akik élelmesen elkapták a csomagszállítót! Egyezséget kötöttem Ferivel, odaadja a felgyűlt szennyes ruhát a hátizsákból MIELÖTT kibontja a dobozt. Ebből is látható, van már tapasztalatom az ilyen jellegű dobozok kinyitásáról.