Hajnali negyed kettőre. Feri még gyorsan berakott egy kenyeret, aztán beestünk az ágyba. A kocsiból csak a legfontosabbakat hoztuk fel.
Hajnali 10 órakkor a kenyérsütő hangjára ébredtünk. Nagyon lassan ébredeztünk, utána már csak az volt a gond, hogy hol kezdjem el az elintézendőket. Telefonhívások, bankszámla ellenőrzés, cuccok részleges kipakolása, reggeli - szalámi, szerencsére Mariann hozott, abból még maradt. Majd felhoztuk a maradék cuccot a kocsiból és átszálltunk az én kocsimba a Tescózni. A hűtőt muszáj volt telepakolni, 0 kaja maradt itthon. Sikerült le is fullasztanom a kocsit, így hogy egy hétig Feri automata kocsiját vezettem, elfelejtettem a kuplungot...
Illetve először Wales-be, majd azon keresztül Angliába. Megvettük a kompjegyet, délután 4-kor indul Dublinból.
A tegnapi eső után ma egész jó idő lett. Délelött elmentünk egy kicsit sétálni a Killarney tóparton, közben találtunk egy kicsit romos kolostort, jókat lehetett benne fel/alá mászkálni, kész meglepetés volt.
Majd felmentünk kocsival a hegyek közé, persze én vezettem, a baromi keskeny hegyi utakon, hát megdolgoztatott rendesen. A táj nagyon szép volt és csak egy kőnek mentem neki, de az sem látszik a Feri kocsiján. Huh.
Kezdjük a képekkel - ez úgy történt, hogy Marokkóban, Asilah és Casablanca között egyszer csak felmondta a szolgálatot a Canon fényképezőgépem. Kölcsönkaptam Feri Olympus gépét (tőlem kapta ajándékba, víz alatt is használható, nagyon örült neki), ami nem csinál olyan jó képeket, mint a Canon (ellenben víz, sós víz és ütésálló), de azért megfelel, amíg nem veszek egyet magamnak. Na ehhez a fényképezőgéphez nem hoztam el azt a zsinórt, amivel át lehet tölteni a képeket a számítógépre. Így az írországi tartózkodásunkat egyenlőre Feri blogjában nézhetitek meg képekben is, itt csak uncsi írásos beszámoló következik.
Valamennyit sikerült aludnom a kocsiban és a kompon, utána már én vezettem, mert - mint Feri említette - nála nincs itt a jogsija. Erről a napról ő részletesen beszámol, én túl fáradt voltam, hogy összeszedjem a gondolataimat.
Na nézzük:
A TERV
A mai napot úgy terveztük, hogy gyorsan elmegyünk a dublini állatkertbe, hamar végzünk, felpattanunk a várost bemutató túristabuszba, majd gyors Guinness sörgyártúra és dél körül elindulunk északra a további programok felé. Még ma megnézzük Newgrange-t és megyünk is tovább, valószínű a következő városban keresünk szállást.
Mivel nem tudtuk, reggel mikor tudok lelépni az éjszakai ügyelet után, nem foglaltunk sem kompjegyet, sem szállást. Nekiindultunk, Maidstone-ban 28 fokot ígértek mára, Feri vezetett én aludtam. Mire felébredtem már elhagytuk Londont és észak felé tartottunk. Walesben már zuhogott az eső. Megérkeztünk Holyhead-be, innen indul a komp Dublin felé. Nem volt jegy sem a délutáni sem az esti kompra. A hajnali 2:40-re kaptunk jegyet. Így most várakozunk. Erre itt is a McDonalds tűnt a legalkamasabb helynek - legalább békén hagyják az embert. Sikerült szállást foglalnom is - innen a meki asztaltól. Nem mertem kempinget, úgy tűnik holnap Dublinban hideg lesz és esni fog. Hurrá. Már túl vagyunk két BigMac menün, mindjárt jön a második kör.
Egészen furcsálottam, hogy este van és nincs a tévé bekapcsolva. Nem mondhatom, hogy zavart, de azért eléggé korlátok közé zárt a dolog. Bár Feri gyakran felvételről nézte a meccseket, de számomra ez akkor is másfél óra unalmas cuccot jelentett a tévében.
A hétvégén megint voltunk Portland-en, szombaton jót másztunk - mármint Feri elég jól mászott én meg nem, de kezdem megszokni - vasárnap hajnalban rengeteget esett, így kirándultunk. Szép volt.
Már régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy itt lenne az ideje egy takarítást rendszeresen végző személy felbérlésének. Mondjuk kéthetente.
Feri bevásárol, elmosogat, virágot locsol és kenyeret süt kérés nélkül, elég ritkán kiporszívózik, de a port és egyéb koszokat egyszerűen nem látja meg és kész. Én már jóval kevesebbet csinálok, mosok, főzök, vasalok, valamint iszonyatosan ritkán takarítok. Bár jóval hamarabb meglátom a koszt mint Feri, de sem időm, sem energiám nem akad a dologra, hiszen ha nem futunk (15km=1.5 óra) és nem ügyelek, nem a szikla.hu-t szerkesztem, nem repülőjegyet veszek haza/utazni/tanfolyamra, nem orvosi cikkeket olvasok, akkor sürgős játszani valóm van, vagy képregény nézegetési kötelezettségem. Tehát a takarítás nálunk komoly hiányosság. Igaza van Ferinek, bizony komoly kétségeim vannak, hogyan fogom elviselni, hogy valaki a személyes cuccaim között turkáljon, afelől meg még komolyabb kétségeim vannak, hogy fogja Feri megállni, hogy ki ne dobjon az ajtón rögtön valakit, aki az Ő személyes cuccai között turkálna. Figyelem! - kb. 6 együtt töltött évbe került, mire berakhattam a tiszta ruháit a fiókjába. Még most sem! igazán tolerálja, ha pl. a CD-i között keresgélek. No way...
A fül-orr-gégész szerint a hallásom és a dobhártyám teljesen ok, tehát fej MR vizsgálatom lesz. Baró. Már azt is alig bírtam ki, amikor a combom miatt derékig bele kellett másznom a csőbe - majd 45 percig sivított a gép körülöttem, vajon hogyan fogom elviselni, amikor fejjel előre fogok feküdni a csőben... Kíváncsi vagyok. Vsz. az egész kórház 5 percen belül tudni fogja, ha pánikrohamot kapok. Elhatároztam, hogy elalszom rögtön az elején. Aludni mindig tudok. Következő kérdés: ha az MR halálos aneurizmát talál kinek kellene örökölni az iPad-emet?