Szerencsére Feri tartotta a frontot és írt blogot, én csúfosan cserbenhagytam az olvasókat az múlt héten. Ennek egyszerű (szokásos) oka volt, hogy mire összegyűjtöttem néhány élményt addigra elkezdtem éjszakázni, így csak a legszükségesebbekre: alvás, evés, kirándulás, futás jutott idő. Azért még az ügyeletek elött sikerült beszerezni egy futószemüveget:
Nagyon nem akartam - nem szeretek szemüvegben futni - de egyszerűen képtelenség volt enélkül haladni. Annyi muslica tartózkodik a futóútvonalunkon, hogy a 15 km-ből nagyjából 3-at csukott szemmel kéne futnom, az meg még nem megy. Majd ha vérprofi leszek. Addig kénytelen vagyok szemüveget viselni, ellenkező esetben Feri rendszeresen kotorássza ki a szememből a bogarakat, bár eddig nem panaszkodott, neki sem lehet méznyalás, én meg elképzelhetitek hogy érzem magam ilyenkor.
A vasárnapi ügyelet elött erősen zsúfolt napunk sikeredett. Reggel a betegátadáskor (leülünk, megbeszéljük ki jött éjjel, mik voltak a problémák és átadjuk az akkorra már erősen utált csipogókat) az egyik beosztott orvosunk húsvéti csokoládét osztott mindenkinek. Ami irtó aranyos volt tőle, nagyon meghatódtam, ráadásul a Cadbury csokoládét szeretem is (akkor is meghatódtam volna, ha Mars csoki, csak azt Feri ette volna meg egyedül). Így elhatároztuk Ferivel, hogy csinálunk neki estére sütit. Tehát: irtó fáradtan hazajövés - erősen koncentráltam a vezetésre, annyira ciki volna ügyeletből hazafelé elütni valakit - kevés alvás, ébredés, kóválygás, reggeli/ebéd, sütisütés. A sütit már úgy vettük ki a sütőből, hogy futóruhában vártuk mikor lesz kész, azonnali indulás (különben nincs időm vacsorázni munkába indulás elött). Mindig én indulok először, Feri 5 perccel mögöttem, mivel jóval gyorsabb nálam. Kb. a 6. percben valami a talpamat szúrta a jobb cipőmben. Néhány év terepfutással a hátam mögött azonnal megálltam, nem léptem rá többször, elég egyértelmű volt ez nem egy kis kavics, amit majd arrébb rázok futás közben. Cipő levesz, kiráz, semmi. Belenyúlok: kis tű az orrban (új cipő, kijött volna rajta egy szög? Mi értelme lenne egy futócipőt szögelni? Az Adidas forradalmasítja a cipőgyártást?) Kis gondolkodás - ne felejtsétek el, alig néhány óra alvás és két éjszakai ügyelet után az ember kissé lelassul agyilag. Talpbetét ki, cipőt kifűz, belenézés, talpnézés: kb. 2 cm-es tüske a cipőmben totál merőlegesen átszúrta a teljes talpat, a talpbetét nélkül kb. fél cm a cipőn belül. Még szerencse, hogy baromi vastag a betét. Próbálom kihúzni, kitolni, két kis kővel közrefogva kihúzni, eredmény=0. Közben vadul számolok, hiszen fogy a futásra szánt idő, ami már így is alig fért bele a napba. Bal cipőben, jobb zokniban elindulok visszafele, szerencsére ekkor Feri éppen utolért. Megmutatom a cipőmet - erre következett a (szívet melengető) meglehetősen rémült kérdés: jól vagy? - Megnyugtattam, hogy a futóidőmön és a cipőmön kívül más nem sérült. Némi próbálkozás után szétszedte a kulcscsomót és két kulccsal közrefogva - míg én teljes erőből tartottam a cipőt - kihúzta a tövist. Futás és nap megmentve.