Szerdán délután sikerült lelépnem időben, Ferivel elmentünk még egyszer átnézni a szőnyegpadlókat és rákérdezni az elhelyezésükre. Néztünk ágymatracot (már nagyon unom a rugókat a hátamban), vettünk bicikligumit (a bicajomon a hátsó gumin kilátszik a belső szövés csíkozása). Még főznöm is sikerült.
Gombapörkölt - tejföl nem volt itthon, de tejszín igen, érdekes mennyire jól ment a gombához egy pillanatra sem volt zavaró, a köret gnocchi - ezt készen vettem, csak ki kellett főzni.
Kérnék némi képzelőerőt bevetni, a helyzet a következő:
Képzeljünk el egy - könnyebbség kedvéért - Kati nevű kp korú sebészt, aki Angliában él. Kati együtt dolgozik egy 60 valahány éves, igen jó titkárnővel - nevezzük Hillary-nak. Szeretnek együtt dolgozni.
Kati nagyon szereti Hillaryt. Hiszen nemcsak jó titkárnő, de jó barát, remekül el lehet vele beszélgetni. Hillary tudja Kati legtöbb "titkát", még a pajzsmirigybajról is tudott, amikor egyetlen más kolléga sem. Amikor Hills beteg volt és a kórházba vonult (szerencsére ugyanabba, ahol Kati dolgozik), sokat beszélgettek és Kati nem ment haza anélkül, hogy ne látogatta volna meg. Egyébként is nagyon kedves, ráadásul alkatilag hasonlít Kati - szintén erőteljesen kedvelt - nemanyósához (ha nincs házasság, nincs anyós. Asszem.)
Kitartás, rövid leszek!
Hetek óta nem főztem. Nem takarítottam. Nem csináltunk mást mint dolgoztunk/futottunk/másztunk és Feri mosogatott, kenyeret sütött. Túlélésre játszunk.
Szerdán nem futottunk - iszonyatos eső kerekedett - így nekiálltam a főzésnek. A pároló megcsinálta a köretet (beteszed, elindítod, kiveszed a pontos recept):
Sorrendben fenntről lefelé: párolt burgonya, gomba, fehér- és sárgarépa.
Már nem is mentegetőzöm, amiért ennyire ritkán írunk, a helyzet egyszerű. Hét közben mindketten annyit dolgozunk amennyi belefér, a maradék időben futunk. Ha hétvégén jó idő van megyünk Portlandre mászni. Nem dicsekvésképpen, de alig marad időnk bármi másra.
Na de a látogató...
Vasárnap hajnalra elkezdett Portlanden szakadni az eső, alig bírtunk aludni tőle, pedig mindkettőnknek nagy rutinja van a sátorban alvásban. Így amint felébredtünk pakoltunk és indultunk, a reggelit is már a kocsiban menet közben ettük meg. Tápláló, ízletes - falatonként adagolt - étkezés a specialitásom. Bármikor megoldom, igaz Feri hatalmas gyakorlattal meg is eszi vezetés közben és még szabályt sem szegünk.
A jelenlegiről már többször szóltam, ha nem is lenne gond, hogy hajszálvékony, akkor is erőteljesen hullámzik + a rögzítése felfelé álló szögekből áll, ezt már több zoknit tett tönkre. Egyszer csak eljött az a pillanat amikor az utolsó zokni szakadt ki - mint utolsó csepp - ami után döntésként elkezdtünk szőnyeget keresni. Mintásat szeretnénk, szerintem lehetőleg kéket, bár ez még nincs eldöntve. Íme a jelenlegi: