Összefoglaló blogbejegyzés az elmúlt hétről. Csak sok szabadidővel rendelkező olvasóim álljanak neki! Sok kitartást!

Okt. 8 szombat - akkor írtam utoljára blogot. Krisztiánék átugrottak egy rövid időre beszélgetni és közben megkérdezték akarunk-e másnap vidámparkba menni. Akartunk.

Okt. 9. vasárnap

Reggel Krisztián, Gabi, Imre és Bandi nekiindultak a vidámparkozásnak, mi kb. 3 órával később indultunk. Feri írt már erről, a lényeg, hogy rengeteget nevettünk és nagyon jól éreztük magunkat.

Teacup

Hétfőn elkezdtem az új kórházi ügyeletet. Ahogy vártam elvégezhetetlen munkamennyiség volt. A legelejétől kezdve nem siettem sehová. Teljesen felesleges volt. Emberileg képtelenség megnézni, kezelni, megoperálni, elhelyezni egyáltalán törődni ennyi beteggel. Minden este úgy érkeztem haza, hogy egy csepp energiám sem maradt beszélni. Mindemellett a szokásos 10 perc helyett 30-40 perc volt a kocsiút és totálisan idegen a környezet. Nem ismertem a beosztottaimat, a betegeket, a nővéreket, a műtősnőket az altatóorvosokat és a főnökömet sem. Ugyanaz a cég, de másik kórház.

Erre még rátett, hogy csütörtökön reggel közölte a parkolóőr, hogy nem mehetek be a parkolóba, igazgatósági döntés. Nem és kész. Kénytelen voltam parkolójegyet venni (miközben fizetek havi parkolódíjat.) Olyan dühös lettem, mint már rég. Egy szót nem hallanak tőlem. Igyekszem pozitívan állni a változáshoz, nem szentségelek, hogy több mint a duplája/triplája van annak a betegforgalomnak, mint amit a kedves igazgatóság kiszámolni szíveskedett. Nem szájalok annak a feleslegességén, hogy miközben Maidstone-ból Pembury-be haladok lépésben, közben egy Pembury-ben lakó kollégám ugyanúgy lépésben halad az egysávos úton Maidstone felé. Merthogy ez az új rendszer, az igazgatóság kitalálta, a kipöfögött CO2 biztosan bele van számolva a kórház melletti fenyőerdő hatáskörébe. De én reggel 8-tól este 9-ig biztosan benn vagyok ügyeletben. Néha 10-ig. Vagy ameddig az elkezdett műtét tart. Este 9 után NINCS Pembury és Maidstone között sem tömegközlekedés, sem kórházi busz. Ha lenne sem örülnék, hiszen 13 óra totálisan kizsigerelő munka után még 20-40 percet buszra várni majd kb. 1 órát buszon tölteni embertelen, de nem is lehetne erről szó. Mert nincs. De az executive director - akármelyik komplett barmot is takarja ez az idétlenül rongyrázó elnevezés - úgy döntött, hogy a beosztott orvosoknak nem jár parkoló. Majd hazamennek gyalog. Általában várok amíg lenyugszom. Az ember ennyire dühösen nem tud sem diplomatikus, sem okos lenni. De erre nem volt időm. 10 perccel 8 előtt ugyanis pontosan tudtam. Vagy beszélek valakivel 10 percen belül, vagy 8-kor átveszem az ügyeletet és nem lesz időm erre. Annyira elfoglalt voltam, hogy egyszer diadalittasan felhívtam Ferit a folyosón haladva, mert sikerült elmennem WC-re! Aznap ez volt a fénypont. Visszatérve a parkoló kérdésre felhívtam a menedzserünket, egyben a közvetlen felettesemet. Nem mintha bármi fogalma volna a munkámról, de az itt nem alapfeltétel egy menedzsernek. A beszélgetés végeredménye az volt, hogy megígérte kifizeti a parkolójegyem. Asszem meggyőző voltam :-). Vagy nagyon dühös és ijesztő :-). Ez persze hosszútávon nem megoldás, de legközelebb novemberben megyek oda ügyelni, addig meglátjuk mi történik.

Az ottani munka pozitív oldala, hogy a nővérek és a beosztott orvosok irtó jó fejek, sokat és jól dolgoznak, valamint a főnök - akivel rendszeresen fogok együtt ügyelni - irtó kedves, nem mikromenedzsel (nem szól bele minden apróságba), abszolút megértő miszerint nem lehet ennyi munkát elvégezni egy embernek. Tehát így első ügyeletre nagyon szimpatikus. Akármennyire is fusztrált volt a helyzettől ezt egy pillanatig sem éreztette velünk. A negyedik napra ő is nagyon elfáradt már, annyira sajnáltam a viziten. Naponta 60-90 embert megnézni neki se könnyű.

Ezzel nem ért véget a hét.

Pénteken bementem átadni a betegeket, meglátogattam egy magyar lányt a kórházban - betegként volt benn - majd hazamentem. Annyi munkám halmozódott fel otthon hogy csak na! A konyha (Feri nem tud rendesen mosogatni, még mindig nagyon fáj az ujja), az email-jeim, a sziklára felteendő cikkek, a villanyszámlát befizetni, a bankszámla kivonatot átnézni, körmöt vágni, szőrteleníteni, hajat festeni, futni, a jövő szombatra megvett London-Los Angeles repülőgép mögé szállást, kocsibérlést, ESTA-t (elektronikus bejelentkezést az USA-ba), parkolót, utasbiztosítást intézni. És nem ment. Ültem a gép előtt és képtelen voltam megmozdulni. Teljes agyhalottként lézengtem, még a mosogatásra sem tudtam magam rávenni, pedig ahhoz sok logika nem kell. Így elmentem Ferivel telefont venni, ezt majd ő biztos megírja.

Ezután hazaértünk és dög fáradtan kitaláltuk, hogy a szombat délutáni vidámpark képnézegetős partira dobostortát sütünk. Ez nálunk így logikus.

A receptet pontosan követtük és a kezdeti sikeres indulás után késő estére megállapítottuk, hogy a meglehetősen kellemetlen ízű krémből, vaníliacukros margarinból és iszonyatosan vékony, a sütőpapírról leoperálhatatlan piskótalapokból sosem lesz dobostorta. Fürdés, alvás.

Krém

Piskóta

Szombat reggel frissen kelve nekiálltam a legfontosabbnak - az amerikai utat intézni. Már rég el kellett volna kezdeni, de eddig nem maradt rá energiám. Ezután jött a következő érdekes rész:

az ESTA. Azaz Elektronikus regisztráció az USA-ba, amit mindenkinek ki kell tölteni, hiszen magyarként nem kell már vízum, de ennek át kell mennie. Állítólag 10 perc és 3 nap között megjön.

Ugyanis átolvasva a hivatalos oldalt - biztos, ami biztos mielőtt kitöltjük - másodpercek alatt kiderült, hogy Feri mehet majd Amerikába. Én nem. Ugyanis hiába van érvényes útlevelem még 2 évig, nincs benne csip. És enélkül nem lehet ESTA-t kérni. Hanem vízumot. Feri kicsit megszédült és lefeküdt a padlóra. Én felhívtam a londoni amerikai nagykövetséget, a vízumkérelem elbírálása Belfast-ban 2 nap - szerdára van hely, Londonban 5 nap - hétfőre van hely. És még kiküldik postán. Gyors felszámolás: én szerda előtt nem tudok elszabadulni a munkahelyemről, mindkét lehetőség túl későn van. A srác a nagykövetség vízumidőpont részénél nagyon aranyos, javasolja próbáljam meg az útlevelet elintézni esetleg. Akkor sírtam egy adagot. Merthogy szerdán hiába utazom én haza, nincs az az ég, hogy ez működni fog. Közben rendberaktam a konyhát. Majd - örök optimistaként - kikerestem a központi okmányiroda weboldalát, telefonszám, Feri felhívja - én nem mertem, hátha megint sírni fogok. Közben meredek ki a fejemből - nyitvatartás: vasárnap 8-14. VASÁRNAP? OKMÁNYIRODA? MAGYARORSZÁGON? Miféle csoda ez? Ki csinálta? Feri közben rákérdez: lehet-e intézni útlevelet vasárnap. Lehet. De senki nem garantálja, hogy megkapom 5 napon belül. Sürgősséggel sem. Tudom majdnem mindenkinek tök könnyen és gyorsan megjött az útlevele a környezetemben, sürgősség nélkül is, de garancia az nincs. Tehát a helyzet a következő: én ezt a blogot egy MALÉV gépen írom kb. Frankfurt felett, szombat este, útban Budapestre. Holnap hajnalban sorba állok az okmányiroda előtt. Útlevél kérvényez sürgősséggel. Sok pénz befizet. Visszarepülés vasárnap délután Londonba Easyjettel. Reménykedni, hogy elkészül az útlevél. Ha igen pénteken hazautazás (felhívtam a főnökömet - nő főnököm lesz a jövő héten, beleegyezett, hogy lelépjek...), útlevél felvesz, ESTA kitölt, remélhetőleg megkapom, repülőjegyen kicserélni az útlevélszámot, szombaton elrepülünk. Biztosítást, kocsibérlést majd intézek valamikor eközben. Ha nem jön meg, megpróbálom elcserélni a repülőjegyeket későbbre. Ha lesz annyi pénzünk amibe ez kerül, ha lehet egyáltalán. Visszaváltani nem lehet, olcsó jegy volt (még így is a legdrágább, amit valaha is vettem).

Itt egy kép rólam - láthatóan energiám teljében vagyok - háttérben a Gatwick-i váró.

Gatwick

Szombat este:

A reptéri képre nem készítettek fel. Úgy volt, hogy a húgom vár (anyu kirándul). Erre kijövök, látom a húgom mellett az öcsémet. Eléggé csodálkoztam, ez azért ritka, miért jöttek értem ketten? Hamar megértettem :-(. Gábor jobb keze gipszben. Elesett. A balesetiből jöttek egyenesen. Zúzódás. Még nem tudni mennyi ideig kell a gipsz. Míg a balesetiben vártak húgom barátja - Zoli - otthon ült készenlétben, hátha ki kell értem jönnie a reptérre, húgom barátnője - Vera - azt leste a neten mikor száll le a gép. A csapatmunka!!!

Vasárnap reggel:

Fél 7-kor odaálltam anyu kocsijával az okmányiroda elé (8-kor nyit. Ezúton is köszönet az öcsémnek, az ötletért hogy kocsival menjek, amíg nem jött még 2 ember melegben voltam - kb. fél 8-ig). Én voltam az első, fél 9-re végeztem. Ebben kb. negyed óra rendszerlefagyás is benne van! Az ügyintéző aranyos és kedves volt. Péntekre BIZTOSAN kész az útlevél, de lehet, hogy előbb is. Péntek délután mehetek. Úgyhogy most itthon vagyok és viszem az öcsémet a balesetibe a gipszellenőrzésre, majd délután irány Ferihegy (azért lehet büntetést kapni, hogy én még mindig Ferihegynek hívom?) és Gatwick. Még meg kell vennem a pénteki repülőjegyet. És még csak reménykedem, hogy az egész végén péntek délután az ESTA átmegy gond nélkül.

A család jövő heti programja a következő:

Öcsém gipszben dolgozik és lakásfelújít.

Húgom csütörtökön bevonul a sportkórházba bokaműtétre.

Öcsém csütörtökön, vagy pénteken visszamegy kontrollra, gipszlevétel, újabb röntgen.

Én hazamegyek csütörtök késő este/péntek hajnalban útlevélért, külön előny a húgomat is meg tudom látogatni, anyut is látni fogom néhány percre.

Péntek délután/este visszamegyek Londonba.

Ha minden ok szombaton elrepülünk Los Angelesbe. Talán aznap a húgomat is hazaengedik a kórházból.

Tudunk élni…

Írta: Kati Címkék: beteg család utazás Kommentek: 1 hozzászólás
Share on Tumblr
 
Anya 2011. Oct. 17. 07:57
Egyszerűen nem jutok szóhoz!!?? De tényleg.Újra kellene olvasnom,lehet még nagyobb kavarodás lenne a fejembe. Nekem? Hm?Csak ülök itt reggel hidegbe nézek ki két lukon meg az ablakon.
Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
Email:

Jelszó:

Jegyezz meg!

Regisztrálok
Cimkefelhő:
 (1) ajándék (15) alku (1) András (1) Anglia (1) Atlasz (2) BA (1) barackbefőtt (1) Barát (23) bazsalikom (2) beteg (36) bevásárlás (5) blog (1) Brown (1) buli (3) Cassablanca (1) citrus (1) comb (2) couscous (1) család (41) csiga (1) Csikós (2) csomag (1) Dan (1) dedikál (1) depresszió (3) easyjet (1) ebéd (2) Egyiptom (4) éjszak (1) éjszaka (9) éjszakai (1) élet (1) email (1) epekő (1) érdekes (1) esküvő (1) eső (10) étel (1) étterem (2) fáradt (2) fasírt (1) fejlámpa (1) felnőtt (1) Feri (4) film (1) foci (1) fogyókúra (2) főzés (54) főzés, (1) fudge (1) futás (31) futás, (1) füstriasztó (1) ganglion (3) Goodwood (2) hajfestés (1) hangulat (1) hasmenés (1) ház (1) henna (1) hétköznap (2) hímzés, (1)  (1) hóhelyzet, (1) hosszútáv (1) Húsvét (1) időjárás (5) intenzív (1) ipad (7) iPhone (1) iPhone4 (1) Írország (4) ivás (1) járattörlés (1) játék (1) javítás (1) Kalymnos (2) karácsony (8) kártya (1) kert (9) kirándulás (1) kocsi (3) konyha (7) korcsolya (1) könyv (3) lábköröm (1) lakás (7) látogatás (1) london (5) lovaglás (2) macska (9) magok (1) mantra (2) Marokkó (8) Marrakech (4) mászás (13) mellbimbó (1) méz (1) mosás (1) mozi (4) MR (2) munka (37) műszak (1) műtét (4) nagyszoba (1) névnap (4) növény (1) nyaralás (3) olimpia (1) óraszíjrugó (1) osztálytalálkozó (1) otthon (1) pakolás (1) panasz (1) paradicsom (1) párna (1) party (1) pénzköltés (1) porszívó (1) posta (1) rizs (1) róka (1) rózsa (3) saját (1) sajttorta (3) sár (1) shaun (1) sielés (1) snidling (1) sport (1) súly (1) süti (1) szabadság (2) szakrendelés (1) számítógép (2) szerelés (1) szerelés, (1) szombat, (1) születésnap (5) szüret (1) takarítás (2) tanfolyam (2) tanítás (1) temze (1) timecapsule (1) USA (4) utazás (90) ügyelet (28) vacsora (1) választás (1) városnézés (2) varrás (1) vásárlás (9) vendég (3) vendégség (7) vidámpark (1) virág (1) vulkán (1) zöldségleves (2) zsázsa (2)
szikla blog logo