2010 márciusa óta írok blogot. Régóta tervezett dolog volt, célja egyértelműen a család és barátok tájékoztatása (érdekes módon a családom alig olvassa, ellentétben a barátaink annál inkább). Közben kiderült, hogy naplónak sem utolsó, gyakran visszanézek eseményeket, sőt recepteket is.
Az USA nyugati partjának látogatása régóta tervezett utazás volt. Azonban ugyanígy régóta tervezett egyéb célok vannak tarsolyunkban (ezek között szerepel a keleti part éppúgy, mint Ausztrália). Ami miatt az utat tervezni kezdtük az Csipi - avagy Márvány kutya volt, hiszen míg Gabival (aki San Francisco-ba távozott hosszútávra innen Maidstone-ból) néha lehet skype-on beszélgetni, attól tartottunk Csipi nem egészen érti a szia kutya felkiáltásokat így a neten keresztül. Sajnos az utazással ebből a szempontból elkéstünk, mint arról Feri már tudósított Csipi ideje lejárt, így velünk már nem találkozhatott újra. Egy ideig még gondolkoztunk azon is, hogy nem megyünk. De végül megszületett az elhatározás és elkezdtük szervezni a dolgokat. Az útlevél ügy közbejött és lassította a terveket, de azért csak elindultunk.
Azonban erre az email-re nem számítottam:
Október 20-án 2 nappal az USA-ba indulás előtt kaptam egy emailt Edinától. Akit kb. 15 éve nem láttam (legalább). A kapcsolat: anyu akkori barátjának a lánya Edina, elég jóban voltunk, ha jól emlékszem még szülinapi/névnapi ajándékokat is vettünk egymásnak, valamit bulizni is voltunk együtt. Halványan emlékszem egy felsőre amit tőle kaptam és színtisztán emlékszem egy kocherre (sebészeti fogó) amit meg én vettem neki (Edina akkor tanulónővér volt). Ez utóbbit én már nem adtam át, ugyanis anyuék összevesztek így a mi utaink se keresztezték egymást többet Edinával. 10 évvel ezelőtt Edina kiment szerencsét próbálni a Los Angelesbe. Azóta is ott él. Valahol - nem egészen emlékszik hogyan - rátalált a blogomra. Ahol megemítettem, hogy utazunk Los Angelesbe. Így írt egy emailt, hogy esetleg találkozzunk. És lőn. Először érkezéskor találkoztunk néhány órára, majd indulás előtti este náluk maradtunk éjszakára és másnap délelöttre. Természetesen rengeteget beszélgettünk. Nehéz behozni ennyi idő lemaradást + rácsodálkozni a 17! éves kisfiára, az ottani életére, úgy mindenre. Ha valaki keresi őket könnyű megtalálni Los Angelesben, az előttük levő járdán ez a felirat látható:
Így a blog ezen járulékos mellékhatásáért is hálás lehetek. Akármennyire is nehéz néha időt és energiát szánni a következő bejegyzés elkészítésére :-). Ki gondolta volna!