Az éjszakai ügyeletek elég kemények voltak, de az igazán megterhelő a péntek volt. Reggel letettem a munkát, hazavezettem, felébresztettem Ferit és nekiálltunk: mosogatás, fudge készítés, karácsonyi ajándék befejezése, bepakolás és azonnali indulás a reptérre. A reptéren még beszereztünk néhány doboz csokit és egy szendvicset. A gépre tervezett alvás (én 2, Feri 3.5 órát aludt az éjjel) sajnos késett, mivel igen szeles felszállásunk volt, elég sokáig rázott a gép rendesen. A többire nem emlékszem, csak a leszállásra. Gyönyörű hóesésben érkeztünk.
Már tavasszal is próbáltunk fudge-ot készíteni. Nem könnyű. Az alapanyagok egyszerűek: tej, cukor, vaj. A főzése iszonyatosan nehéz, pontosan 113 C fokig kell melegíteni, majd úgy lehűteni, hogy ne kristályosodjon ki a cukor. Annyira nehéz, hogy ezeddig egyetlen egy alkalommal sikerült tűrhetőre.
Annyira nehéz, hogy Ferivel a csokitorta, brownie és egyéb sütemények készítésekor mindig megemlítjük mennyire egyszerű is ez a fudge-hoz képest.
Megfáztam. Tegnap délutánra már iszonyatosan fáradtnak éreztem magam, a délutánt és estét jól betakargatva, teázva a nappali kanapéján töltöttem, izzadva ahogy kell. Ma jobban vagyok, de elég gyenge és a torkom is fáj egy kicsit. Délelött nem volt hangom, délutánra hangom lett jobb, de a fájdalom erősödött. Persze ez így teljesen egyszerű, komolyabb gond nélküli megfázás. Igen ám, de én hétfőn este kezdek 4 éjszakát egymás után ügyelni az új kórházban. Ahol az előző alkalommal teljesen KO lettem, pedig akkor nem volt semmi gondom. Ha a helyzet nem javul bajban leszek. Elég nagy bajban. Szóval be vagyok tojva rendesen.
Benn vagyok ügyeletben éppen, most Maidstone-ban, éjszakára. Ez a csendesebbik fajta, délután 5-kor kezdődik és reggel 8-ig tart, de hivatalosan nagyrészt aludnom kellene alatta, hacsak valamelyik - már a kórházban lévő - beteg rosszul nem lesz. Majd meglátjuk.
A szombat esténk elég furán alakult. Moziestét terveztünk, ugyanis Gabi és én sem dolgoztunk és tél van. Ezek a fő kritériumai egy mozi este tervezésének. Elég sok embert hívtunk, maximum 12-en lettünk volna, így nem csak kitakarítottam (egy kicsit), de a nagyszoba egy részét is kipakoltuk, legyen hely. Azonban a meghívottak nagy része - egyenként érthető okokból, de összesen tömegesen - nem jöttek el. Az egyik pár fiú része túl sokat dolgozott előző éjjel, a másik pár lány része későn jött meg munkából és a harmadik pár gyermek része nem tűnt rávehetőnek az esti programra. Így öten uno-ztuk végig az estét, valamint a Feri által készített lángos nagy részét is megettük időtöltésként. Feri nagyon panaszkodott, nehezen kelt meg a tészta - hideg volt a lakásban. Maga a lángos fantasztikusan jó lett, nem tudom miért én főzök kettőnk közül... Közben irtó jókat beszélgettünk, így filmnézésre már nem jutott idő, de majd legközelebb.
Azaz a tél. Mármint Angliában. Esik az eső 1000-el. Hideg van. Ezt azért én nem nevezném télnek...
Még mielőtt elkezdett volna megállás nélkül szakadni a víz az égből, a folyóparti úton találkoztunk egy ritkán látott madárkával, aki szívesen pózolt a fényképhez, még közelebb is repült a jobb láthatóság érdekében.
A héten 2x is főztem! A paprikáskrumpli és tejszínes hagymaleves is jó lett, a szójaszószos rákocskák rizzsel szintén sikert arattak, de amitől nagyon féltem az a töltött paprika volt. Még sosem csináltam és tartottam tőle. Feri segített, a paprikákat előkészítette. Pillanatokon belül rájöttünk, hogy az egyik legegyszerűbb recept, pillanatok alatt elkészült és igazán igazi! lett. Mint otthon :-).