Már tavasszal is próbáltunk fudge-ot készíteni. Nem könnyű. Az alapanyagok egyszerűek: tej, cukor, vaj. A főzése iszonyatosan nehéz, pontosan 113 C fokig kell melegíteni, majd úgy lehűteni, hogy ne kristályosodjon ki a cukor. Annyira nehéz, hogy ezeddig egyetlen egy alkalommal sikerült tűrhetőre.
Annyira nehéz, hogy Ferivel a csokitorta, brownie és egyéb sütemények készítésekor mindig megemlítjük mennyire egyszerű is ez a fudge-hoz képest.
Hölgyeim és uraim.
Örömmel jelenthetem, hogy módszerünk tökéletesítésével (amihez több kiló vajas/tejes kikristályosodott cukor szenvedése társult az idei évben) már kétszer is sikerült teljesen korrekt fudge-ot készíteni. Az ehhez szükséges extra dolgok:
telfon bevonatú edény, nem fa fakanál, gránitlap (hogy egyenletesen hűljön az elkészített massza) beszerzésén kívül ehhez még kell Feri is aki fáradthatatlanul kevergeti a cuccot egészen 113 fokig, majd amíg meg nem mattul. Stb. Nem könnyű elmagyarázni, majd egyszer csinálok róla videót. Tehát az eredmény.
Vaníliás éppen hűl (az alma a dimenziók miatt van mellette, almás fudge nincs.)
Felszeletelve:
Felhívnám mindenki kedves figyelmét a gránitlapra, ezen tárgy beszerzését sok sok megbeszélés előzte meg, ahogy mi Ferivel azt szoktuk. Idézem:
Feri: megvegyük ezt a gránitlapot?
Én: vegyük.
Pontosan így történt. A cucc egyébként olyan nehéz, hogy komoly erőfeszítés odébb tenni. Nem is szoktam mozgatni.
Majd másnap következett a kakaós verzió (a kanál csak a dimenzió miatt van ott, stb...)
Ebből már Krisztiánék is kaptak 1-2 darabot, tanúsíthatják egész tűrhető lett.
Nagyon büszkék vagyunk a - verejtékes (befűti a 113 C a konyhát rendesen) munkánk eredményére.