Na de ha ez ilyen egyszerű lenne... A kisszobát kipakoltuk 2 héttel ezelőtt vasárnap, a festése hamar le is zajlott. A gondok ezután kezdődtek. Ugyanis a festésre megengedett időnk egyre szűkebb lett. Ugyanis mire Feri unokatestvére és férje megérkezik most pénteken, mindennel (beleértve némi takarítást és egy bevásárlást is) kész kell lenni. Így a szoros programra való tekintettel Feri egymaga kezdte el a nagyszobát. Jól haladt vele, bár nem örültem, hogy még a tévét is egymaga emelgeti a nagyszoba a hétvégére kész lett. Maradt a konyha mint utolsó állomás. És itt kezdődtek a gondok, ugyanis a dolgok kezdtek nem terv szerint alakulni. A terv péntekre az volt, hogy követjük az öcsém gépét London és Miami között a repülőgép követő oldalon és találkozunk Gabival - kínai csirkés vacsorát ígért! Mi lett ebből?
A hét könnyedén eltelt, egész héten a távolabbi kórházba jártam, műtői beosztásban. Ez egy sebész számára nem volna annyira rossz, ha nem kellene másfél órát vezeti naponta és nem volna a teljes műtőegység a pincében, 0 ablak és kilátás mellett.
Sikerült futnunk is - a háromból 2x komoly mennyiségű esőben. Fantasztikusnak éppen nem nevezném azt az érzést, amikor egy szál topban és sortban, 16 fokban úgy elázik az ember, hogy csöpög belőle a víz, de legalább futottunk végre! Sőt csak a pontosság kedvéért említeném pénteken nem is áztunk meg.
Nos a megfázásból elég lassan keveredtem ki, bár a legrosszabb a kedd volt, egész héten rohadtul sajnáltam magam. Azért a hétbe még belefért 2 műtéti program és két szakrendelés, valamint egy hatalmas virágátültetés. A virág átültetés terve már régóta megvolt, ugyanis az egyik pálma és az egyik citrusnövény (azért hívjuk így, mert Feri nem emlékszik melyik kiköpött magból indult a fácska, lehet mandarin, narancs, clementin, stb. Nem valószínű, hogy citrom, vagy lime. Arra emlékezne :-) kinőtte a legnagyobb ablakpárkányon megengedett nagyságú cserepet is. Mivel - akik nálunk jártak emlékeznek, akik nem szégyeljék magukat és vegyenek repülőjegyet azonnal - a ház bejárata feletti esővédő egy jó erős betonpárkány, ráadásul kitűnően megközelíthető a kisszobaablakunkból, így adódott a terv, hogy nagyobb cserépben kikerülnek a szabadba, de nem lesznek ellenőrzihetetlen messzeségbe. A cserepeket a helyi barkácsboltban szereztük be, szerencsére Krisztián ráért, így ő is eljött. Abszolút elkélt a segítség, nagyon sokat totojáztunk melyiket vegyük meg: elég nagy legyen a növendék fácskáknak, elég nehéz legyen, hogy ne vigye el a szél, elég könnyű legyen, hogy el tudjuk vinni a kocsiig kitornázni a kisszobaablakon.Így született ez a két cserép, szerintem feldobja a házhomlokzatot. Ki is tornáztuk őket az ablakon, majd óvatosan mindketten kiléptünk egy hatalmas zsák földdel és elültettük a feltörekvő növénynemzedéket.