Nagyon szomorúan, de hazaértünk. Ferit megint csak depressziósan tudtam elrángatni Kalymnosról, igen nehéz valakit biztatnod, amikor magad is maradnál a komp indulási pontján. De összeszedtük magunkat és nem késtük le a repülőgépet, így a 29 fokos, októrber 20-án tengerben fürdéses nyaralásunkat az igencsak esős Maidstone-i hétköznapokra cseréltük néhány órán belül.
Azért igyekszem a pozítívumokra öszpontosítani:
- Vasárnap már kipakoltuk a bőröndöket és elkezdtük a mosást - Feri szerint a mosógép előre pánikolt a hazaérésünktől, mondjuk joggal…
Mással nem nagyon tudom magyarázni a Kalymnos-on jelenleg észlelhető időjárást. 28-29 fok van, míg egy héttel ezelőtt vígan másztunk a napos sziklákon, most muszáj árnyékot keresni, a cipő, a kötél, az agyvíz túlmelegszik azonnal annyira erős a napsütés. Még este is enyhe az idő. Az itt élők szerint is szokatlanul meleg van, már az itteni időjáráson edződött szállásadó nénink is a melegre panaszkodik.
Ez persze dicsekvés is egyben, hiszen nagyon élvezzük ezt a jó időt. Találkoztunk egy nagyon kedves magyar lánnyal, Feri írt róla, Angliában lakik és néhány barátnőjével volt itt 2 hétre mászni. Jó társaság volt, sajnos ma utaztak vissza. Mi még élvezzük egy kicsit Kalymnost, szombat este megy a gépünk.
A szerdai pihenőnap tökéletes időzítés volt. Részben mert a mászástól igencsak elfáradtunk, részben mert gyönyörű vihar volt délután 1 óra felé, szép adag esővel. Mármint a sziget délebbi felén ahol mi lakunk, északon végig sütött a nap. Majd nálunk is kisütött, így a fagyi és a strandolás nem maradt el, bár Feri egy másik nőt részesített előnyben a délután nagy részében. Nem tudom hibáztatni, Dayla egyszerűen ellenállhatatlanul gyönyörű volt és Feri egyik kedvenc hobbijában is közös nevezőre találtak.
Az az jó napot görögül. A görög írásjelektől megkímélek mindenkit. Feri írt a repülőútról és az első két napról. Amihez annyit tennék csak hozzá, hogy nagyon jó ötlet volt Kos-on tölteni az első éjszakát (oda érkezik Londonból, onnan komp visz át Kalymnosra azaz a végállomásunkra), ugyanis - mint kiderült - volt ugyan esti komp, de hogy a repülőgép késése miatt biztosan 4x infarktust kaptam volna az idegességtől, vajon elérjük-e az nem kérdéses. Így szép nyugisan lepakoltunk, körbejártuk Mastichari-t - azt a kis kikötőfalut ahonnan a komp indul Kalymosra, megvacsiztunk és egy jó kis alvás után mentünk át Kalymnosra. Természetesen Feri felnőtt férfihoz méltóan annyira kíváncsi volt a vezetőkabinra, hogy bekéredzkedett.
Hát Feri csütörtökön lábra állt, de ez azért elég nagy erőfeszítésébe került. Szerdán éjszakáztam és a csütörtököt is végigdolgoztam ugyanis elcseréltem az ügyeletet. Ennek az volt az oka, hogy pénteken korábban akartam lelépni, el kellett érnünk egy repülőt Lutonon (mióta a MALÉV-et kivonták a forgalomról a közelebbi reptérről napi egy járat indul és sajnos az nem mindig a munkabeosztásomnak megfelelő időpontban). Így - a már megszokott táncrend szerint - Feri bepakolt a kocsiba, felvett a kórháznál, én az autóban átöltöztem, elmentünk Lutonra majd Budapestre. Az öcsém felvett a reptéren és hazadobott minket.