Mármint a kórházban. Megírtuk a levelet az igazgatónak. Lesz újabb megbeszélés. Azon kívül, hogy kedden későn jövök haza más eredményt nem várok tőle. A decemberi ügyeletek irtó durvák lettek, a beosztott orvosok mindegyike helyettesít, semmit nem tudnak a kórházról, beleértve, hogy hol forduljanak balra.
Az ezt követő héten teljesen képtelen voltam bármilyen agyi tevékenységre, az átlagmunkáim alig mentek. Csütörtökön megünnepeltük a karácsonyt itt Ferivel, alább látható a karácsonyfánk az ajándékokkal, a bal oldali kupac az övé, az enyém a jobb oldali:
Ő írt a saját ajándékairól. Én kaptam futópólót - 2 darabot, irtó arik (szerencsére Feri nem tudta eldönteni melyiket válassza, így megvette mindkettőt):
Valamint a figyelmesebbek már észrevehették a bal oldalon, kaptam még egy jó nagy adag műfogást, az alábbi kép jobb oldalán pedig egy speckó kézmelegítő párna látható, irtóra sajnálom, hogy nem terveztünk sielni most :-(:
Pénteken ügyeltem - csendeset a közelebbi kórházban - utána bepakoltunk, szombaton megint ügyeltem, este átmentünk egy Luton közeli hotelbe. Vasárnap reggel hazarepültünk és egy hetet töltöttünk a család, barátok látogatásával és rengeteg evéssel. Szóval azért sikerült egy klasszikus karácsonyt összehozni, kaptam sok ajándékot - annak ellenére, hogy alig adtam ötletet. A "ki jön ki értünk a reptérre kérdéskört" tovább bonyolítja, hogy már mindenki más bázisról indul, ellenben anyuhoz kell érkezni. Nagy változások történtek otthon, hiszen a húgom is elköltözött. Így némi tanakodás után átvittük az ágyamat az ő szobájába (odáig elér a wifi, az enyémbe nem). Fura volt a húgom szobájába aludni, attól, hogy kiköltözött még az övé marad valahogy. Természetesen mind anyut mind a húgomat megkérdeztük költözés előtt. A macska irtó felháborodottan vette tudomásul, hogy kedvenc ágya eltűnt a szobájából, alkalmazkodó képességét dícséri, hogy pontosan 2 percébe került megszokni az új helyzetet.
Bemutatom az otthoni karácsonyfánkat (Feri szüleinél elfelejtettem lefotózni, Helli néni süteményeit hibáztatom, elvonták a figyelmemet)
A karácsony alatti időszakban nagyon óvatosak voltunk. Eddig minden alkalommal beosztottuk minden percét, de az állandó utazás és találkozás azt eredményezte, hogy alig voltunk a családdal. Így drasztikus változtatásként nem látogattunk meg senkit, csak a legközelebbi csatolmányokat. Illetve ők minket. Így volt időm dumálni anyuval, kutyát sétáltatni az öcsémmel, vásárolni a húgommal (az ő karácsonyi ajándéka az volt, hogy felújította a munkaruhatáramat, mivel stíluskérdésekben verhetetlen, ruhavásárlásban pláne, a jeleneléte sokkal többet jelentett, mint a ráköltött pénzt, hihetetlenül jó darabokkal bővült a szekrényem), rajzot kapni Csabi gyermekeitől - erről majd írok egy külön posztot, beszélgetni Andrásékkal, ajándékot kapni Melindától, hatalmas unokatesó bulit csapni (öcsém ötlete volt) - zseniálisat pókereztünk, sajna arra már nem emlékszem ki nyert, végül de nem utolsósorban maratoni képnézegetést rendezni Feri szüleivel. Irtó aranyos gyerekképek vannak róla :-).
Amikor visszajöttünk, kitettük a fánk alá az ajándékokat még néhány napig:
Mindig ez van, 10 és 11 kg-os bőröndökkel mentünk, 20 fölött volt mindkettő amikor jöttünk. Jut is eszembe, lehet, hogy megsütöm az anyutól kapott (öcsém által készített) disznótorost ma, de csak azután, hogy ettem a nagynéném kertjéből származó almakészletből (a bőrönd minden kitölthető kis zugában alma volt, Feri nagy mestere a pakolásnak) és a Feri bácsitól kapott mogyoróból. Helli néni bejgliéből már csak 1-1 vég van, a csokiszalámiból egyre kisebb szeleteket vágok, a Melindától kapott saját készítésű csokoládék már elfogytak. Még ki kell raktunk a mágneses puzzle-t a hűtőre amit Verától kaptunk, a húgomtól kapott Big Ben 3D-s puzzle is kirakásra vár. Nem is beszélve az Andrástól kapott repülőgép modellről - ezt még régebben adta - , még el sem kezdtük (ok, azt Feri kapta, de úgyis segítek).