Szabadnapom van, ami kiválló lehetőség egy már régen lefényképezett és azóta is blogidőpontra váró témára.
Húgom ismét 3D-es puzzle-t vett nekünk, a "hova tesszük" kérdéskörét figyelmen kívül hagyva. Védelmére szolgáljon, hogy ajándékbeszerzés esetén, a "hogy viszik ki bőröndben" kérdést is állandóan szem előtt kell tartania.
A Big Ben (ami most már Erzsébet torony, ugyanis átnevezték II. Erzsébet 60 éves uralkodásának tiszteletére, de nekünk Big Ben és kész).
Na ez annyira nehéz volt, hogy állandóan figyelni kellett a hátoldalon lévő számokra. Minden sarkot meg kellett hajlítani, úgy hogy azért ne törjön le, nem volt könnyű, de összedolgoztunk. Én a lapos, Feri a hajlított darabokat rakta, komoly manufaktúra alakult ki.
Karácsonykor, amennyire csak lehetséges, igyekszünk Csabit és Erikát meglátogatni. Bár mindkettejüket nagyon kedveljük, de a skype lehetséges alternatíva. Ami miatt mindig bele kell valahogy férniük a programba az két lányuk Luca és Lilla, hiszen ők annyit változnak néhány hónap alatt is, hogy szinte új emberkéket ismerünk meg minden alkalommal. A 2011-es és a 2012-es karácsonyra is rajzoltak nekünk a lányok (kisgyerekes szülők számára nem újdonság, hogy ezzel nem csak szép rajzokat, hanem 10-15 perc beszélgetési időt is nyer az ember). Egészen elképedtem a fejlődésen. Következzék Lilla (ő a kisebbik) 2011-es rajza
A héten a hétköznapok domináltak munkával és további "jaj mi lesz a beosztásunkkal" vinnyogással a kollégáim részéről, már nagyon unom. Olyan könnyű elmondani, hogy mit nem szeretnének. Abban senki nem biztos mit szeretne. Így elég nehéz.
Úgyhogy inkább öszpontosítsunk arra, hogy a héten ránk nem jellemző mennyiségben tudtunk főzni.
Kezdődött a múlt hétvégén Feri loukoumades sütésével. Ezt Görögországban ettük többször is, zseniális édesség. Rengeteg receptet találtunk róla a neten, eddig kettőt próbált ki (a kelt tésztával ő bánik jobban). Készült kelt és joghurtos tészta verzióban, nekem mindegyik nagyon ízlett. Mondjuk mézzel és fahéjjal kell enni, ki az aki nem szereti a mézet és fahéjat?
A szokásos rohanás, bár eddig legalább ügyelnem nem kellett, ellenben a hétvégén 8-17h dolgozom mindkét nap. Alig várom.
Úgyhogy erről nem is mondanék többet, a "vajon milyen beosztásunk lesz 1 hónap múlva" pánikolás nem igazán érdemes szóra már. A szokásos.
Viszont Feritől kaptam egy tök cool autóillatosítót (nem hiszem, hogy arra utal vele, miszerint büdös a kocsim, inkább a formája miatt kaphattam):
Csak inkább néhány apróság amit furcsának, vagy különösen jónak találtam.
A benzinár igen baráti. Gallonban mérik és a dollár sem áll különösebben jól, így bizony a magyar vagy brit viszonyokhoz képest könnyedén beletettünk 1900 mérföldet a kocsiba. Kiszámoltuk, kb. 89 dollárcent volt egy liter benzin, az kb. 194 forint... Így már érthető, miért száguldozik mindenki hatalmas fogyasztású járművekkel.
Feri szerencsére részletesen írt, így azt tessék elolvasni kezdésnek. A rakétakilövésről én nem készítettem képet, ellenben videót igen, ahol nagyon inteligensen még azt is kijelentem, hogy a rakéta elindult. Mellesleg tényleg... Amin nagyon csodálkoztam, hogy alig volt hangja. Én valami bődületes hanghatásra számítottam. Hiszen el is mondták, kb. 1 km-en belül meghalsz a hangerőtől...