Ez egy nagyon rövid blog lesz, semmire nincs időnk!
Ugyanis a kertben a következő project a sufni volt. Ami eredetileg átvételnél így nézett ki:
Krisztián és Feri egy délután alatt szétszedték, az alábbi képen a megmaradt használható faanyagok láthatóak:
Igen. Az égvilágon semmi nem volt, ami ne lett volna teljesen szétrohadva/szétesve. A faanyagokat 1 hete beszereztük. Így most a terv a sufniépítés minden szabad pillanatunkban, már nagyon fáradtak vagyunk. Úgyhogy a blogra sincs idő. Még futni sem mentünk el!
Hazajönni Bleau-ból felér egy tragédiával, de nézzünk szembe a tényekkel: csoda történt. Itt Angliában ugyanis egy hete nyár van. Úgymint napsütés, meleg és NINCS eső. Szerintem ez annak a ténynek köszönhető, hogy Feri talált egy négylevelű lóherét a kertben. Vagy megérkezett a globális felmelegedés. Esetleg tényleg csoda történt. Más magyarázatot nem találok arra a fenomenális érzésre, hogy Angliában pólóban ülök egy asztalnál, nem megy a fűtés és nem fázom.
Kivettem egy hét szabadságot júliusban, a kérdésre: hova menjünk, Feri spontán közölte, hogy Fontainebleau-ba. Amin meglepődtem. Hiszen 10 éve nem jártunk Bleau-ban. Amitől még nem szűntünk meg meleg szívvel emlékezni rá, hiszen Franciaország egyik legnagyobb állami erdejében a bouldersziklákon mászás egyike az örök kedvenceknek. Nem is kell 16 órát vezetni, mint Magyarországról, hiszen ha átmegyünk komppal Calais-tól kb. 4 óra (A google maps szerint. Ebbe azért a Párizs környéki dugók beleszólnak. 2-3 órányit.) Így egyetértettem az úticéllal és megvettem a kompjegyet - 1 nappal indulás előtt. Amire van mentségem - a megelőző hétvégén ügyeltem. Annyira de annyira unalmas ügyelet volt, hogy kénytelen voltam rágcsálnivalókkal enyhíteni a kínt. Nem vagyok büszke rá! Mondjuk jó vagyok, ha nem azért panaszkodom mert túl sok a meló, akkor azért mert túl kevés :-).