Több mint egy éve járunk a futóklubba, sokan járnak onnan versenyekre. Ferivel elhatároztuk (ebben jócskán benne volt Gábor is, aki gyakran jár versenyre szintén), hogy elmegyünk együtt egy versenyre és a mára szervezett Maidstone-i félmaratonra esett a választás. Jelentkeztünk is, megterveztük, hogy hétfőn és szerdán még futunk, utána pihi. Az aggódás csütörtökön kezdődött, amikor is egyértelművé vált, hogy Feri egész komolyan megfázott. Köhögés, ágynyugalom, meleg folyadék (C vitamin nem, Feri nem hisz benne). Pénteken, ha akartunk volna sem csinálhattunk semmit, olyan hatalmas eső volt. Szél, hideg, eső, olyan mennyiségű víz, hogy folyt az utakon. Szombaton ugyan száraz idő volt, Feri továbbra sem volt jól és bújtuk az időjárásjelentéseket. Az előrejelzés több mint aggasztó volt, vasárnap reggelre esőt ígértek. Majd később ez változott, erős esőt ígértek. Felmerült, hogy lefújjuk életünk első versenyét, hiszen Feri beteg és ilyen időjárásban őrültség elindulni.
Majd elindultunk. És olyan eső esett, annyi szél fújt, annyi pocsolya és vízátfolyás volt a 21 kilométeren, hogy teljesen átáztunk. A teljesen szó szerint értendő. Nem volt olyan porcikánk, ami nem lett volna tökéletesen vizes. Majd befutottunk, kaptunk (sorrendben) érmet a nyakunkba, egy palack vizet (ez utóbbi viccesnek tűnt), levágták a cipőre drótozott csipet (ami mérte az időnket) és egy zacskót az egyik helyi sportbolt logójával, amiben a versenypoló, csipsz egy csoki és néhány papír tartózkodott. Majd kocogtunk még 5 percet az iskoláig, ahol a kocsi és a gyülekezés volt, ebben az időjárásban a gyaloglás nem jött szóba.
A rendezők tanácsára száraz ruhát és cipőt vittünk, arra azonban nem gondoltam, hogy törölköző és bugyi is kellett volna.
Kocsiban fűtés teljes erővel, itthon forró kád víz és porleves. Azóta a pihenés/alvás/evés kombót alkalmazzuk. Feri úgy tűnik nem lett rosszabbul, de azért majd vigyázok még rá. Már kapott levest, mézes teát, citromos teát, mentás-gyömbéres teát és még tervezek egy forró csokit mára.