Ígérem visszaadom, amint hozzájutok egy kevéshez! Bár ha jobban meggondolom, biztosan kitölteném azt is valamivel amit kapok.
Mivel még ezt a blogbejegyzést is ügyeletben írom (Senki ne aggódjon, épp nincs műtétre váró beteg, nem hanyagolok el semmit!), jogos a felvetés, hogy miért nincs semmire időm.
Azt hiszem az a baj, hogy annyira ráérek. Így aztán programokat szervezek/szervezünk. Majd semmi szabadidőm nem marad. Meg, mindig több a munka mint tervezem és később érek haza, mert a műtétek/szakrendelés/stb. tovább tart.