Gyakran terveztem, hogy majd a repülőgépen írok egy blogbejegyzést, de fegyelmezetlenségemre jellemző, hogy mindig elolvastam/játszottam/aludtam az időt. Így magamat is megleptem, amikor elhatározásomnak megfelelően elővettem a gépet.
Ahogy egy valamirevaló írással kezdeni illik, a köszönetnyilvánítások:
A 2014-es síelésünk nem jött volna létre, ha
- a húgom nem adja kölcsön a sílécét
- anyu nem adja kölcsön a sícipője felét (a másik fele az enyém)
- nem kapok a családtól síkesztyűt - két párat
Esik az eső. Patakokban. Nagyon elegünk van, most már a szél is feltámadt. Teljesen depressziósak vagyunk. Olyan mennyiségű csokoládét ettem az elmúlt néhány napban, hogy a hasnyálmirigyem tuti azt hiszi beneveztem valami inzulintermelő ultramaratonba...
Így kimozdulni a futóklubbok kivételével nem mertünk, többször is volt időm főzni. Elhasználtam a karácsonyra kapott jázminvirág teáját, így nézett ki szárazon: