Rokonlátogatás - amikor váratlanul jön

Számtalan hátránya van a külföldi életnek. Nehéz összehangolni a születésnap, névnapünnepléseket. Nagyrészt skype-on/facetime-on/chat-en beszélsz a családoddal, barátaiddal. És egyetlen rokonod sem ugrik be váratlanul 5 percre csak úgy, mert látni akart éppen.

Nos, ez a szabály módosul, ugyanis kiderült, még ez is megtörténhet velünk, annak ellenére, hogy rokonaim többségére mostanában az 1500 km-es távolság jellemző tőlünk mérve.

Egy másodunokatestvérem látogatott meg néhány napra, mivel a történet igencsak személyes, nevezzük mondjuk A-nak.

A háttér:

A. kedves emlékeket idéző másodunokatestvér, gyerekként párszor összefutottunk, egyébként a szülők szoktak beszélgetni néha egymással és a rokonoknál szokásos (ez azért annyira jellemző, hogy szinte fáj) esküvőkön és temetéseken szoktunk találkozni. A szüleiről még több emlékem van és mind pozitív, annyira de annyira kedves emberek! A facebook-on is követjük egymást (na ez meg aztán még jellemzőbb nem?), de fizikailag találkozni extrém ritkán szoktunk, ez csak egyszerűen így alakul a legtöbb családban szándékosság nélkül. Így a face-en olvastam kb. 1 éve azt is, hogy A. kiment Londonba dolgozni, rá is írtam, hogy kéne találkozni, de ennyiben maradt a dolog. Nem jelentkezett, de ez abszolút érthető, a munka/haverok/hazautazás meglátogatni a családot kör ismerős, mi is ebben mozgunk állandóan.

Múlt szombaton igencsak sűrűre sikerült a nap, hiszen a szokásos 5 km-es parkrun futás után nem dőltünk le pihenni, hanem nekiálltunk sufnipolcot építeni, mellesleg Feri - több mint egy évtized együttélés után - megengedte, hogy használjam a fűrészgépét! Na mit szóltok? Teljesen meg voltam hatva! Mert ilyen még sosem volt! Biztos irtó jó barátnő lehetek, ha ezt a kegyet is elnyertem (Az más lapra tartozik, hogy Krisztián már tök régóta használhatta a fűrészgépet, pedig nem is él együtt Ferivel...). Így amikor délután 5 körül felmentünk a lakásba és bekapcsoltam a számítógépet - így rádobtam magam az elérhető vagyok skype-on állapotra is - alig álltunk a lábunkon. Én még jobban voltam, hiszen egész sokat aludtam az éjjel, de Feri aki dolgozott szerintem kb. 3-4 óra alvással csinálta végig a napot. És pihenni akartunk, az egyik haverunkkal Gáborral készültük egy görög éttermet kipróbálni.

Majd megszólalt a skype és a tervezett programok néhány perc alatt dőltek dugába egymás után, öröm volt nézni.

Anyu felhív, valami gond van A.-val, túl sok konkrétumot nem tud, de A. apukája elkérte a nagynénémtől anyu telefonszámát, mert A.-t elküldték a szállásáról és nagy baj van. Anyu nem rendelkezett háttérinformációval - és rá néha jellemző az esetleges túldramatizálás, de most nagyon visszafogott volt, így rögtön tudtam, hogy baj van, valószínűleg BAJ van, de hogy mi az még nem volt világos. És elindult a pörgés:

Anyut izzítottam, hogy tudja meg A. telefonszámát az apukájától.

Kikerestem A.-t a facebook-on, ártani nem fog alapon ráírtam, hogy írja meg a számát.

Az anyu által másodpercek alatt kinyomozott szám nem volt kapcsolható (mint később kiderült rossz volt a telefon)

A. a facebook-on megadott egy másikat, ott sikerült elérni, a történet röviden:

- A.-nak el kellett költöznie az egyik londoni szállásáról, sürgősen mivel a lakótársa nem fizette rendesen a díjat.

- Mivel sürgősen kellett szállást keresnie, amit talált nagyon messze volt a munkahelyétől.

- Túl messze, hogy rendesen bejárjon, így elküldték. Így alig maradt pénze, csütörtökre várt egy összeget.

- A. verekedett az egyik lakótársa vendégeivel - most már tök mindegy, hogy ki hibája volt - és így másnap kitették az utcára. De mivel egy fillérje sem maradt, így fogalma sem volt hova mehetne. A legjobb haverja ugyan Londonban él, de épp Magyarországon van.

- Így rátelefonált a családjára, jobb ötlete nem volt.

Na azt meg sem próbálom elképzelni mit érezhettek a szülei. Említettem már, hogy tök kedves emberek?

- A. Maidstone-ig sem tud eljönni, mert metróra sincs pénze, nemhogy vonatra, ráadásul az összes maradék vagyona 3 bőrönd, azokat már nem akarná elhagyni valahol.

Nos ennyi a rövid történet. Az információk beszerzése után letettem a telefont némi infoemésztés és Ferivel megbeszélés céljából. (Ráéreztem, Feri nagyon morc lett volna, ha szimplán lemondom az éttermet, így javasoltam, hogy menjünk később, rögtön javult a morál otthon. Fura, egy szót sem szólt mégis tudtam, hogy ez a teendő :-) Majd újra felhívtam A.-t és utána anyukámat is.

- Mindeközben (multitask) kiszálltam a kádból, megszárítottam a hajam, a görög éttermet áttetettem 1,5 órával későbbre, Gábor haverunkra rácsörögtem a halasztás miatt, alvás elhalasztva és elindultunk Londonba A.-t felszedni.  Mivel semmit nem tudtam sem a környékről, sem a szállásról - ami előtt A. várt - csupán annyit, hogy előző este verekedés volt, nem mertem egyedül menni, Feri pláne hallani sem akart róla, hogy egyedül bóklásszak. Így 3-4 óra alvással még levezetett Londonig. Felvettük A.-t. Bár természetesen nagyon örültem, hogy láttam - tényleg rég nem találkoztunk - nehéz volt nem észrevenni a véraláfutásokat és a nyilvánvaló megkönnyebbülést, hogy nem fog az utcán éjszakázni. Lelkileg kissé meg volt törve, ez a fentiek alapján érhető is teljesen. Visszafelé felhívtuk a szüleit, otthon kidobtuk a cuccait, elmentünk görög étterembe, megbeszéltük, hogy ő most hazamenne Magyarországra, ebben a pillanatban eszébe sem jut maradni, hazasétáltunk, majd mindenkit ágyba küldtem. Hosszú nap volt na!

A vasárnap sem volt átlagos, én korán keltem, de a két fiú majdnem délig aludt. Reggeli (ebéd?) után lemértük A. csomagjait. Átnéztem az összes repülőjegyet, de a hétre nem találtam megfizethető kategóriát és ugye mi a hét végén már utaztunk Spanyolországba, tehát záros volt a határidő is. Végül - hol máshol - a facebook-on találtunk egy srácot aki hétfőn indult Budapestre és volt szabad hely a kocsijában. Igen ám, de át kellett íratni a kompjegyet, ahol egy személy szerepelt, nem kettő. És vasárnap nincs elérhető telefonszámuk. Hurrá. Addig is megegyeztünk az indulásról, elmentem bevásárolni némi extra kaját, rengeteget beszélgettünk, estére megettük az otthonról hozott anyuféle székelykáposztát és Feri sütött lángost.

Hétfőn még párszáz telefonomba került, de viszonylag fájdalommentesen sikerült átíratni a kompjegyet és A.-t elindítani Magyarország felé. Ahová egyébként kedd délelőtt érkezett meg, de ez már az ő kalandja, majd megírja ha lesz kedve.

Én pedig - bármennyire természetes, hogy segít egy ilyen helyzetben az ember - valahol nagyon sajnálom, hogy szükség volt rá, hiszen egyértelműen komoly trauma volt ez A.-nak és A. családjának. Annak nagyon örülök, hogy ezt ha nem is tudtuk megakadályozni, legalább az időtartamán rövidíthettünk. Közben pedig még egyszer rácsodálkozthattam, hogy olyan haverjaink vannak, mint Gábor, aki 10 másodperc alatt elfogadta a 1,5 órás étteremcsúszást, magyarázat nélkül (indulnunk kellett, csak később volt időm megmagyarázni).

Na meg, hogy egy olyan emberrel élek együtt, mint Feri, akire egyszerűen csak a legfurcsább/nehezebb helyzetekben is lehet számítani. És még a fűrészgépét is használhatom...

Írta: Kati Címkék: barát család Kommentek: 1 hozzászólás
Share on Tumblr
 
Anya 2014. Mar. 11. 21:37
Gondolom nagy kő esett le A.lelkéről, hát még a szülőkéről.Valahogy rátok találnak a bajba jutottak.
Szólj hozzá!

A hozzászoláshoz be kell jelentkezned.
Email:

Jelszó:

Jegyezz meg!

Regisztrálok
Cimkefelhő:
 (1) ajándék (15) alku (1) András (1) Anglia (1) Atlasz (2) BA (1) barackbefőtt (1) Barát (23) bazsalikom (2) beteg (36) bevásárlás (5) blog (1) Brown (1) buli (3) Cassablanca (1) citrus (1) comb (2) couscous (1) család (41) csiga (1) Csikós (2) csomag (1) Dan (1) dedikál (1) depresszió (3) easyjet (1) ebéd (2) Egyiptom (4) éjszak (1) éjszaka (9) éjszakai (1) élet (1) email (1) epekő (1) érdekes (1) esküvő (1) eső (10) étel (1) étterem (2) fáradt (2) fasírt (1) fejlámpa (1) felnőtt (1) Feri (4) film (1) foci (1) fogyókúra (2) főzés (54) főzés, (1) fudge (1) futás (31) futás, (1) füstriasztó (1) ganglion (3) Goodwood (2) hajfestés (1) hangulat (1) hasmenés (1) ház (1) henna (1) hétköznap (2) hímzés, (1)  (1) hóhelyzet, (1) hosszútáv (1) Húsvét (1) időjárás (5) intenzív (1) ipad (7) iPhone (1) iPhone4 (1) Írország (4) ivás (1) járattörlés (1) játék (1) javítás (1) Kalymnos (2) karácsony (8) kártya (1) kert (9) kirándulás (1) kocsi (3) konyha (7) korcsolya (1) könyv (3) lábköröm (1) lakás (7) látogatás (1) london (5) lovaglás (2) macska (9) magok (1) mantra (2) Marokkó (8) Marrakech (4) mászás (13) mellbimbó (1) méz (1) mosás (1) mozi (4) MR (2) munka (37) műszak (1) műtét (4) nagyszoba (1) névnap (4) növény (1) nyaralás (3) olimpia (1) óraszíjrugó (1) osztálytalálkozó (1) otthon (1) pakolás (1) panasz (1) paradicsom (1) párna (1) party (1) pénzköltés (1) porszívó (1) posta (1) rizs (1) róka (1) rózsa (3) saját (1) sajttorta (3) sár (1) shaun (1) sielés (1) snidling (1) sport (1) súly (1) süti (1) szabadság (2) szakrendelés (1) számítógép (2) szerelés (1) szerelés, (1) szombat, (1) születésnap (5) szüret (1) takarítás (2) tanfolyam (2) tanítás (1) temze (1) timecapsule (1) USA (4) utazás (90) ügyelet (28) vacsora (1) választás (1) városnézés (2) varrás (1) vásárlás (9) vendég (3) vendégség (7) vidámpark (1) virág (1) vulkán (1) zöldségleves (2) zsázsa (2)
szikla blog logo