Macs jól van. A szőrcsomó hányási rátája változatlan, lassan megbarátkozunk a fürdetés gondolatával (Logikasor: a macska irtó sok szőrt vedlik - ennek egy része a gyomrában köt ki - ez nem emészthető így kihányja - ha szerencsések vagyunk a padlóra - ha nem a szőnyegre, vagy a párnájára. Tehát: ha megfürdetjük a macskát és kisamponozzuk belőle a kiesett szőröket - kevesebbet fog nyelni - így - kevesebbet hányni). A sampont már beszereztük, ma levágtuk a körmét is, hogy csökkentsük az esélyeit. Már csak a bátorságunkat kell összeszedni az akcióhoz.
Amit a nagynéném hozott. Ugyanis a május elsejei hétvégén anyu és a kisebbik nagynéném meglátogatott. A nagyobbik nagynéném megígérte, hogy eljön, aztán letagadta. A repülőgép miatt. Na de a kisebbik nagynénémet - Ani - nem tántoríthatta el némi repülőút, pedig megfázott és bedugult a füle, meg aztán már fájt is. És ezt mind vállalta, hogy kijöjjön hozzánk. Igen Ica ez most a szemrehányás...
Így felkészültünk, teli hűtő várta őket. Amire nem készültünk, az az a hihetetlen mennyiségű sajt amivel Ani jött. Több kiló, vicc nélkül. Trapista, füstölt trapista, parenyica, másik fajta füstölt stb...
Tasakos a la Alfi...
Mamacica jól van. Belakta a házat, ahogy Feri is írta, elég rendesen eszik is. Csakhát mint minden macska ő is elég válogatós. Van egy száraz kajája, amit stabilan megeszik, csak irtó lassan, egész nap elropogtatva. A konzervek is bejönnek neki, csak ez is lassan fogy (nem egy nagyevő). Gyakran egész nap vár a táljában mire megjön hozzá a kedve. Néha meg is romlik a konzerv alja, mielőtt kiporcióznánk.