Kedvelem Dinesh-t. Annak ellenére, hogy az ő fő témái a gyermekei, a felesége, a munkája és az indiai családja, az enyém pedig az unokaöcsém, a pasim, a futás, a mászás és a magyar családom, iszonyat hosszan tudunk pletykálni, kölcsönös érdeklődéssel a másik élete/véleménye/érzései iránt. Szakmailag is tök rendben van a srác. Szóval Dinesh cool.
Ha valaki ügyeletcserét kér, akkor megpróbálok cserélni. Ők is pont így csinálják, amíg ésszerű teszünk egymás érdekében, kölcsönös, visszakapom. Pláne ez a helyzet Dinesh-el, ő még az átlagosnál is segítőkészebb. Meg cool mint említettem már.
Még karácsony előtt el akartam intézni pár dolgot (nem tudom miért alakul úgy, hogy az ember egy 10 napos utazás előtt egy csomó mindent le akar zárni. Amit ha itthon maradna nem csinálna meg a 10 nap előtt, sőt utána sem, de így a helyzetváltoztatás miatt hirtelen sürgős lesz a dolog). Komoly teendőként ült rajtam az a hatalmas zsák mogyoró, amit Helli nénitől és Feri bácsitól kaptunk. Egy csendesebb vasárnap neki is álltam megpucolni (Milyen szerencse, hogy Feri bácsitól már régebben kaptam egy dió/mogyoró törőt. Biztos előre tudta, hogy kelleni fog.) Nos valóban rengeteg mogyorónk lett, bár nagyjából a teljes vasárnapot ezzel töltöttem: