Némileg furcsa érzés, az elmúlt pár hétben szinte minden percünk ki volt számolva. Mondtam is a húgomnak, mennyire szerencsés vagyok, alig van szabadidőm.
Kezdődött egy szerdával amikor egész napos műtői nap után kocsiba pattantunk, elutaztunk Budapestre, ami csütörtök hajnali érkezést jelent és mindig kevés alvást, majd pénteken este vissza Maidstone-ba, szombaton este hen party (nem emlékszem mikor buliztam utoljára este 11-ig).
Aztán a szokásos munka/futás/pokemon kombó hétköznapok után ügyeltem egy hétvégét, utána impulzusvásárlással beszereztem a kórházi kisboltból egy doboz fürjtojást. Ami utal arra, hogy kezdtem agyzombi lenni, sem az impulzusvásárlás, sem a fürjtojás nem gyakori nálam. Amiből tükörtojás lett egyik este, hááát, mondhatom, hogy micsoda csodálatos élmény volt, de inkább csak egy mini normál tükörtojásra hasonlított. Ez a legkisebb serpenyőm.
A Churros egy olajban sütött édesség, Ferivel Spanyolországban ismertük meg. Legalábbis így emlékszünk, de már egyikünknek sem rémlik hol ettünk először. A külseje ropogós, a belseje puha, csokiöntettel, vagy cukorral leszórva lehet utcai árusoknál kapni, csak ajánlani tudom! Mindjárt visszatérek rá.
Az elmúlt időszak negatív történései után (kiborulás, búcsúztatás, anyák napja) azért sikerült összeszedni egy jó csomag pozitívat.
Sikerült leadnom napok alatt másfél kilót. Ok, az 5 óra sírás+3 óra alvás kombót mint fogyókúrát nem tudom jó szívvel ajánlani, de az én koromban bármilyen testsúlykontrollnak örül az ember.
Az alábbi történet teljesen kitalált, minden alapot nélkülöz. Vagy nem. A neveket megváltoztattam. Meg az időpontokat. Meg a helyszíneket. Thaiföldön vagyok. Szerintem nincs is ilyen, csak álmodom az egészet.
Ma este összevesztem valakivel. Jó mélyre vágta a kést.
Szóval közölte, hogy micsoda dolog, hogy nem fogadom el a véleményét, miszerint a rák egy csomó mindennel gyógyítható. Csak mert nekem más a véleményem. Meg másként tanultam. Attól még az ő igazsága ugyanolyan mint az enyém.