2 hete vettem le a csizmát és kezdtem a járással próbálkozni. Ellentétben Amy Winehouse-al a rehab-ot irtó fontosnak tartom. Az egyik fő mondatom minden műtét utáni betegemnek “please do not try to go back to normal, it is still recovery”, ami talán valami olyat akar mondani, hogy ne akarjanak mindent rögtön csinálni amit a sérülés előtt, mert ez még a felépülés része.
Amit én persze tudok és alkalmazok is, csak unom már a banánt nagyon. Most, hogy levettem a csizmát már nagyon nehezen megy a türelem része. Na mindegy.
Most már mindkettő. Így hívom, ha hazautazom Budapestre a húgomhoz és ha hazautazom Maidstone-ba az otthonunkba. Ilyen az élet :-).
Ott tartunk a történetben amikor eljutottam addig, hogy egész stabilan jártam akár 3 órát is egy mankóval a csizmában persze. Utána a fáradtságtól aludtam/üldögéltem ugyanannyit, de egyértelműen javult a helyzet.
Előre meg voltak már a repülőjegyek, mivel betegszabin vagyok annyit módosítottunk, hogy előbb indultunk haza két nappal így elkerülve egy éjféli leszállást annak minden nehézségével. Izgultam eléggé, még sosem utaztam törött lábbal csizmában + két mankó. Semmiképpen nem akartam kerekesszéket, hiszen tudok menni, néhány emberhez képest egész elfogadható sebességgel. Feri tempójához képest irtó lassan, de mit csináljon, ha már velem él, lassabban halad.