Haladok. Már látható bicegés nélkül megy a járás és futok is rövideket. Komolyabb fájdalom nélkül, de irtó nehezen. Részben mert állandóan figyelem mi van a lábammal, de főként mert az állóképességemet a csizmában hagytam. Gyakorlatilag nincs. Szerencsére a motivációm még bírja. Egyenlőre.
Lábujjhegyen még nem járok jól, de igyekszem gyakorolni.
A munka rendben megy, egyenlőre sehol nem okozott gondot a lábam és a lábamnak sem okozott gondot a munka. A 6 hét betegszabi elég volt arra, hogy megjöjjön az új műtőspapucsom. Igaz kéket kértem, de legalább a méret stimmel.
Egyre távolabb merészkedünk a háztól, többször voltunk teniszezni, golfozni, pingpongozni, tollasozni és bicajozni. Szóval business as usual.
A múlt héten Lívia szülinapját ünnepeltük és teniszlabdát akartunk venni, így bebicajoztunk a városba. Szerencsésre sikerült, mármint sokkal nagyobb baj is történhetett volna.
Ugyanis a folyóparti ösvényen elémfutott egy kutya. Önhibáján kívül - a gazdái a másik oldalon voltak és nem érdekelte őket hol az állat, ő meg visszaindult feléjük.
Önhibámon kívül - a kutya a folyóból jött ki és igen gyors volt, remekül mimikrizett is, nem láttam így nem is készültem rá. Frontálisan ütköztem vele, mármint a bicikli elejével a kutya oldalának. Kutya puffant, bicikli megállt, én estem. A bicajoskesztyű segítségével a tenyerem megúszta, csak akkor fáj ha elfelejtem és megpróbálok rátenyerelni valamire. A térdem kevésbé volt szerencsés, de a miniszoknya úgy sem age appropriate már nekem. Úgyhogy mindegy hogy nézek ki miniszoknyában. Líviánál volt sebtapasz és víz, rögtön kezelést is kaptam.
A kutya gazdái rögtön tudták, hogy némi felelősség terheli őket, teljes pánikban urgráltak körbe… Ismerjük őket, a helyi homeless közösség két tagja, meglehetős alkoholproblémával amennyire ez pár méterről megítélhető. Ok, nem vigyáztak szegény kutyira, de mellettük szól, hogy hármójuk közül egyértelműen a kutya a legjobban táplált.
Szóval ők jöttek nekem segíteni, én meg addigra már tudtam, hogy nincs komoly bajom így könyörögtem neki hagyjanak a fenébe nézzék már meg a kutyát. Aki jól volt. Később a városban is találkoztunk, nem hagyott az esemény mély nyomot rajta.
Egyéb hírem:
Balázs vett egy irtó menő kamiont, és persze szerelni kellett amint megnéztük, természetesen Feri segített.
A húgom családostul Balatonozott 5 napot, itt kiderült az unokaöcsém nem szereti a vattacukrot. Egy kicsit csalódott vagyok, de bizakodom, még nagyon kicsi, remélem javul még az ízlése! Mondjuk a húgom sem szereti és még nem tagadtam ki, úgyhogy biztos megtanulok együtt élni a dologgal ha muszáj.
Volt nálunk kártyaparti, lehet más embereket kéne legközelebb meghívni, mert veszélyesen jól játszott mindenki. De lehet ugyanazokat az embereket kéne meghívni, mert irtó jól éreztük magunkat és rengeteget nevettük.