Kezd kellemetlen lenni a napok számolgatása :-). Hiába csak egy hétre jöttünk.
A mai napba annyi mindent tettünk bele, amennyi csak belefért.
Reggel viszonylag időben! kelltünk, mászás következett, Feri egy 6a-t mászott előre beleülés nélkül! kicsit bosszantó, hogy mire nem képes ilyen hosszú kihagyás után. Felvánszorogtam utána, de nem voltam túl meggyőző. Szegény én... Azután még egy 6b-t is megfelsőzött, hamár benne volt a nehéz utakban. Közben a húgom nem írt sms-t, hogy mi van a kontrolljával, meglehetőst aggódtam, de szerencsére minden ok, csak nagyon sokat kellett várnia.
Mászóhelyek és meze
Ma is későn keltünk, eljött a tulaj az apartman béréért, majd nagyjából fél1 körül nekivágtunk, hogy felfedezzük merre vannak a mászóhelyek a környéken.
Mindkettőt megtaláltuk, majd ránk jellemző módon egy járatlanabb úton indultunk visszafelé. Átvágva a hegyen egy bérelt ócska Daewoo-val… Szóval indult a szokásos Kati/Feri nyaralási rutin :-).
A mai nap a nyugalomról szólt ezt csupán néhány nézeteltérés zavarta meg.
Későn keltünk, majd nézetet váltottunk - egyáltalán nem veszekedtünk, ez tényleg kulturált hangú beszélgetés volt összesen - a légkondicionáló használatáról. Bár elméleti hasznát nem zárom ki egyáltalán, Ciprusra azért jöttem, hogy melegem legyen. Feri ezzel szemben a légkondi 22 fokra állítását tűzte ki célul az apartmanban. A kompromisszum a légkondi bekapcsolása volt, de akkor amikor nem vagyunk benn és kikapcsoljuk, amikor bemegyünk. Így hűvösebb van, de nem fúj 1000-el a gép a lábamra. Sikeresnek ítéltem ezt a megbeszélést.
Reggel (vasárnap) időben le tudtam lépni az ügyeletből és még aludtam is néhány órát az éjjel, tehát jól indult a nap. Hazaérve - Feri már ébren volt - reggeli és pörgés következett. Becsomagoltunk, a legfontosabb dolgokat elintéztük, beszéltem még a családdal, majd hamar elindultunk a reptérre.
A repülőgép indulást (minden alkalommal leellenőrizzük, hogy nem törölték-e, ez a karácsonyi easyjet járat óta szokás nálunk) Feri ellenőrizte le útközben. 15:55 helyett 18:15-ös indulás. Éljen a Monarch (most utaztunk vele először, hát mit mondjak…). Feri gyorsan felhívta Krisztiánt, hogy elpanaszolja egy megértő fülnek a történteket… Kaptunk egy jó tippet hol töltsük el az időt. Reptérre ki, bejelentkezés, biztonsági ellenőrzés.
100%. Ez így lesz, most már biztosan tudom. Pittyen egyet a telefonom, gyanútlanul odanyúlok, képernyőre nézek, elolvasom azt a néhány szót (2-3 szokott lenni). Az adrenalinszintem a szokásos sziklamászás közbeni tízszeresére emelkedik egy koszorúerem összeszorul egy - egyébként tünetmentes - érelmeszesedésem körül és oda a szívizmom. KO…
Azt már régóta megszoktam, hogy a rendszeres külföldi nyaralásaink alkalmával a szokásos "mi újság" a leghosszabb sms ami tájékoztat az otthon tartózkodó családtagjaim jóllétéről, időjárásról, üzleti forgalomról, az öcsém új/régi barátnőjéről és a húgom pasijáról. Ha erre küldök egy hosszú leírást a helyről, rólunk, a vízhőmérsékletről és a vacsoraterveinkről, a válasz majdnem minden esetben "ok". Ez így tájékoztat az otthon tartózkodó családtagjaim jóllétéről stb….
Akkor sorrendben. A lányok elutaztak. Elvitték a jó időt is, egyre hidegebb van és az eső kezdi behozni az elmúlt néhány napi lemaradását... A kisszobában csak a kimosott ruha van és összesen Ferivel kell eldönteni mi legyen vacsira. Szóval üres lett a lakás rendesen.
Szeptember 24-én megyek a pajzsmirigy izotópvizsgáltra és utána az ultrahangra is. Kíváncsi vagyok... Éjszakás lennék és mivel nem mehetek terhes nők és gyerekek közelébe 24 órán keresztül utána szólnom kellett a menedzsernek, hogy az aznapi estére keressen helyettest. Nem örülök, nem akartam neki elmondani igazából semmit, de nem akarom elhalasztani és ez a legkorábbi időpont. Már így is nagyon szeretném tudni az eredményt!
Kedden megjött Feri egyik barátnője és a barátnő barátnője - Zsuzsa és Noémi. Elég munkás hetem volt, Ferivel több helyre mentek a lányok a hét közben, de erről majd ő ír. Végre péntek délután korábban leléptem, bementünk Maidstone-ba vásárolgatni, egyfontos bolt, Boots, bevásárlóköztpont stb. Tegnap Londonba mentünk, sikerült elég korán elindulnunk, az egyik első dolog amit megnéztünk Jamie Oliver olasz étterme volt, mert a lányok nagyon szerették volna látni az egyik éttermét és mint kiderült ez abban a városrészben volt, ahol a kocsival szoktunk parkolni. Miután ezt megszemléltük - és Feri kijátszotta magát a rokkantlifttel, rendesen lemeózta a teljes működését - 10 órán keresztül járkáltunk fel-alá London nevezetességei között. A kiindulási pont - a kocsi - felé tartva felvetettem azt az ötletet, hogy együnk mielőtt hazaindulunk, hiszen negyed 9-kor ez már esedékes volt. Így kikötöttünk Jamie éttermében... Azt hittem kinevet a recepciós, amikor megérdeklődtem, hogy így foglalás nélkül 4 személyre asztal? Mondta, hogy kb. 30-35 percet kell várni. Adott egy csipogót!!! és mondta, hogy igyunk egyet a bárban, majd megcsörget, ha kész az asztal. Kicsit leesett az állunk... Mire mi lányok végeztünk a szokásos wc körrel, megbámultuk az ablakon keresztül a konyhai dolgozókat és eldöntöttük mit is fogunk inni a bárnál - kb. 10 perc telt el -már szólt is a csipogó.
Hétvégén ügyeltem, ezért nem is írtam eddig.
Hétfő. Igazán érdekes napnak sikerült. Kezdjük az elején:
Éppen áttoltam a bringát a Maidstone-i forgalmas úton, ahol szerencsémre - legalábbis ezt hittem - senki sem járt, amikor a szembenlévő utcából kikanyarodott egy kék autó és elütötte a hátsó kerekemet. Meglehetősen szép nyolcast formált bele, alig tudtam bemenni a munkahelyemre. Tiszta cserbenhagyás volt, csak úgy eltűnt a helyszínről padlógázzal. Cool...
Kész szerencse, hogy nem ültem rajta.