Asilah-ba bementünk még délelött, továbbra is nagyon tetszett. Kedves városka/falu, barátságos emberek, rengeteg üzlet. Innen felpattantunk az autópályára és lejöttünk Casablanca-ban, mondván megnézzük, esetleg ott szállunk meg. Majd meglátjuk.
Megláttuk - legalábbis egy részét. Nagyváros. Forgalmas. Rengeteg képet készítettem. A kocsiból. Majd közös megegyezéssel elhagytuk a helyet. Nem könnyen. Örömmel jelenthetem ugyanis, hogy Marrakech-el ellentétben Cassablanca minden utcája ki van táblázva, általában franciául, néha arabul. Ellenben egyetlen tábla sem tartózkodik a városban arról, hogy a f…ba lehet kimenni belőle. Tábla az autópálya, messzi nagyvárosok, környező falvak felé = 0. Azt hiszem mióta együtt vagyok Ferivel és járkálunk a világban ez az első alkalom, hogy a napállásból kiszámított égtáj alapján jutottunk ki egy nagyvárosból.
Igyekszem röviden összefoglalni mi történt az elmúlt néhány napban. Amikor lejöttünk Taghia-ról Afourer-ig jutottunk el, ahol egy szállodában töltöttük az éjszakát - 4 csillagos! - mivel már szabályosan képtelenek voltunk mozdulni a fáradtságtól. Csodálkoztam is, mert ennél azért mi sokkal többet tudtunk menni és vezetni, most meg ájuldozunk a fáradtságtól. Ott írtuk az utolsó blogot. Érdekesnek találtam, hogy nincs meleg víz, de végül is langyos volt.
Másnap autóztunk néhányszáz kilométert, Chefchauen mellett egy kis hegyi szálláson aludtunk, furcsa módon nem voltam éhes és Ferinek feküdnie kellett egy kicsit mire lett energiája elindulni a 6 lépésre lévő étterembe vacsorázni. Nagyon keveset ettünk, egyikünknek sem volt étvágya. Elég rosszul voltam csak úgy általánosan. Tapasztalatból mondhatom sosem volt gondom a gugolós wc-kel, szerintem anatómialiag elég jól kialakítottak, de hányni baromi kényelmetlenek. Stb…
Feri majd részletesen elmeséli miért is történt így, de - egy igazán nehéz - megbeszélés után úgy döntöttünk, péntek helyett szerdán kijövünk az Atlaszból. Furcsa tény, de ott ültünk a mászható sziklafalak alatt, már láttam az első fogást és indult a gondolat, hogy hová is akarnék lépni. A döntés a következő volt:
1. visszamegyünk a szállásra, összepakolunk, ma kiérünk az Atlaszból és holnap elindulunk észak felé, vagy
2. visszamegyünk a szállásra, felvesszük a mászócuccunkat, visszamegyünk mászni - természetesen csak a sportutakat, a több kötélhosszas utakat nem kedveljük annyira - de ez azt jelentené, hogy este megint 20 eléggé bunkó tömeggel kellene együtt vacsorázni, majd másnap reggelizni is. Korrekt nem? Az ember vezet 2 órát egy főúton, 2 órát egy mellékúton és megszámolhatlan időt egy kövekkel szórt úton. Alszik egy olyan házban ahol - csak Ferit - olyan mértékben csípi össze valami, hogy a bal karja és lába... hát majd töltök fel képet. Elég durván néz ki. Szegény ő... Majd másnap 2 és fél órát gyalogol felfelé, néhány berber ház között, hogy megérkezzen Taghiába (Taria-nak ejtik), ahol - megszámoltuk - 20 francia és spanyol mászó, valamint 12 francia kiránduló tartózkodik. A menedékház - logikusan - nem igazán erre a mennyiségre van kitalálva. Tömeg van, ricsaj és nem egy szimpi társaság egyébként sem.
Igyekszünk tanulni. Már egységesen szólunk "no thanks"-et bárkinek aki hozzánk szól kéretlenül - ez sajnos egy turistát is magában foglalt, remélem nem útbaigazítást akart kérni, de mire rájöttünk, hogy nem egy rosszul öltözött férfi kuncsorog cigarettáért már el is ment. Az autókölcsönző felajánlotta, hogy kihozza a kocsit a szállásra, összesen 2 órát késett és én csak kétszer telefonáltam rá összesen! Ez hasznosnak bizonyult, mert az első órát csak a szokásos arab időbeosztás alapján késte, de a másodikat azért, mert nem találta meg a szállást. Nem igazán sikerült jól belőnöm a riad bérlésénél az elhelyezkedését. Nem a legjobb környéken van na.
A szoba ablaka és ajtaja olyan jól zár, hogy szinte semmi fény nem jött be, jól aludtunk nagyon. A "medina" - régi város - szélén lakunk, láthatóan nem a leggazdagabb negyedben, előnye, hogy a mecsetektől távol, így a müezin imára hívó kántálására - amit hangszórók jelentősen felhangosítanak - nem ébredünk fel. Sepregetésre ébredtünk, egy középkorú hölgy vödörből kézzel fellocsolta az udvart, majd összesöpörte. Kaptunk reggelit, természetesen mentateával és kávéval. Megkockáztattuk a tejeskávét…
A repülőút hosszabb volt a megszokottnál (mármint a London-Budapest
útvonalnál), egy jelentős részét átaludtuk. A reptér is máshogy alakult, ki kellett tölteni egy belépési papírt, az útlevél ellenőrzés után még vám is volt - ami néhány kiválasztott csomag átvilágítását jelentette. Kint már várt a szállás megbízottja, elhozott a "riad"-ba. A riad az angol bed and breakfast marokkói megfelelője, tipikusan 1 emeletes és tetőteraszos, középen nyitott kis udvarú épület. A szobánk a földszinten van, kellemesen hűvös - nem lesz nehéz aludni. A szállásadónk - Samir - egy kb. 25 éves srác, kedves, franciául beszél. Valószínűleg alkalmazott egy szintén nagyon fiatal lány, aki azonnal mentateát készített amint megérkeztünk. Samir egyértelművé tette, hogy mi most kényelmesen megisszuk a teát és majd azután megbeszéljük a részleteket. Hozzá kell szoknunk az itteni tempóhoz. Kedvesen megmutatta a térképen a látnivalókat, elkísért a térképen már névvel jelzett egyik utcáig - hát van néhány kanyar amíg oda eljutunk. Itt rendszeresen megszólítják az embert segítséget ajánlva, függetlenül attól, hogy szükséged van-e esetleg segítségre/útbaigazításra. És természetesen a kéretlen segítség mindig pénzbe kerül. Itt ez a szokás.
Igen, az elmúlt néhány hétben komoly kilengéseket követtem el.
Otthon voltam, ez egy ebédet és egy vacsorát jelentett étteremben, utána betegek voltunk, nem mentünk futni, majd a rántott hús és mákos guba se tehetett jót. Úgyhogy totálisan bepánikoltam, bár egyébként ebben a pillanatban nem érzem úgy, hogy látszana rajtam, de ez nem mentség. Szó sem lehet róla! Úgy megijedtem, hogy a mai futásnál majdnem rekordot futottam :-).
Most odafigyelés lesz egy darabig, ezt nehezíti, hogy Feri egyáltalán nem veszi komolyan ezt a gondot. Mitöbb ma reggel kiment kenyérért és hozott vaníliás fánkot. Mert szerinte ez a súly teljesen rendben van. Nem gond, nem érthetünk mindenben egyet. Odafigyelés, futás. Pénteken úgyis megyünk Marokkóba - ha a vulkánhamu is úgy akarja - ott biztosan nem arra fogok figyelni, mennyi kalóriát viszek be egy nap. Már nincs egy hét és indulunk!
Mivel többen kérték, a citromos sajttorta linkje még egyszer (a citromos sajttorta-ra kattintasz továbbvisz a megfelelő weboldalra.)
Ma endoszkópia, nem volt semmi különös. Két vastagbél tükrözést is csináltam, a főnököm hagyta, hogy én csináljam az egész listát - rövid lista volt.
A jó hír, hogy sikerült elcserélnem a májusi ügyeletemet és a főnököm aláírta a szabadságomat, valamint megvan a repülőjegy, így Marokkó! Már komoly mennyiségű információt gyűjtöttem össze a szükséges oltásokról, megrendeltem egy mászókalauzt és írtam több régi ismerősnek, akik már jártak ott.
(1) ajándék (15) alku (1) András (1) Anglia (1) Atlasz (2) BA (1) barackbefőtt (1) Barát (23) bazsalikom (2) beteg (36) bevásárlás (5) blog (1) Brown (1) buli (3) Cassablanca (1) citrus (1) comb (2) couscous (1) család (41) csiga (1) Csikós (2) csomag (1) Dan (1) dedikál (1) depresszió (3) easyjet (1) ebéd (2) Egyiptom (4) éjszak (1) éjszaka (9) éjszakai (1) élet (1) email (1) epekő (1) érdekes (1) esküvő (1) eső (10) étel (1) étterem (2) fáradt (2) fasírt (1) fejlámpa (1) felnőtt (1) Feri (4) film (1) foci (1) fogyókúra (2) főzés (54) főzés, (1) fudge (1) futás (31) futás, (1) füstriasztó (1) ganglion (3) Goodwood (2) hajfestés (1) hangulat (1) hasmenés (1) ház (1) henna (1) hétköznap (2) hímzés, (1) hó (1) hóhelyzet, (1) hosszútáv (1) Húsvét (1) időjárás (5) intenzív (1) ipad (7) iPhone (1) iPhone4 (1) Írország (4) ivás (1) járattörlés (1) játék (1) javítás (1) Kalymnos (2) karácsony (8) kártya (1) kert (9) kirándulás (1) kocsi (3) konyha (7) korcsolya (1) könyv (3) lábköröm (1) lakás (7) látogatás (1) london (5) lovaglás (2) macska (9) magok (1) mantra (2) Marokkó (8) Marrakech (4) mászás (13) mellbimbó (1) méz (1) mosás (1) mozi (4) MR (2) munka (37) műszak (1) műtét (4) nagyszoba (1) névnap (4) növény (1) nyaralás (3) olimpia (1) óraszíjrugó (1) osztálytalálkozó (1) otthon (1) pakolás (1) panasz (1) paradicsom (1) párna (1) party (1) pénzköltés (1) porszívó (1) posta (1) rizs (1) róka (1) rózsa (3) saját (1) sajttorta (3) sár (1) shaun (1) sielés (1) snidling (1) sport (1) súly (1) süti (1) szabadság (2) szakrendelés (1) számítógép (2) szerelés (1) szerelés, (1) szombat, (1) születésnap (5) szüret (1) takarítás (2) tanfolyam (2) tanítás (1) temze (1) timecapsule (1) USA (4) utazás (90) ügyelet (28) vacsora (1) választás (1) városnézés (2) varrás (1) vásárlás (9) vendég (3) vendégség (7) vidámpark (1) virág (1) vulkán (1) zöldségleves (2) zsázsa (2)
2018 november (1)
2018 október (1)
2018 augusztus (1)
2018 július (2)
2018 június (2)
2018 május (3)
2016 október (2)
2016 március (1)
2016 február (1)
2016 január (2)
2015 július (1)
2015 június (1)
2015 május (2)
2015 február (1)
2014 október (1)
2014 augusztus (1)
2014 július (1)
2014 június (3)
2014 március (3)
2014 február (2)
2014 január (3)
2013 december (1)
2013 november (2)
2013 október (2)
2013 szeptember (2)
2013 augusztus (2)
2013 július (3)
2013 június (3)
2013 május (1)
2013 április (2)
2013 március (3)
2013 február (5)
2013 január (10)
2012 december (1)
2012 november (5)
2012 október (5)
2012 szeptember (4)
2012 augusztus (3)
2012 július (3)
2012 június (4)
2012 május (5)
2012 április (7)
2012 március (3)
2012 február (3)
2012 január (6)
2011 december (5)
2011 november (9)
2011 október (6)
2011 szeptember (7)
2011 augusztus (9)
2011 július (3)
2011 június (5)
2011 május (8)
2011 április (3)
2011 március (4)
2011 február (6)
2011 január (11)
2010 december (7)
2010 november (3)
2010 október (9)
2010 szeptember (8)
2010 augusztus (8)
2010 július (8)
2010 június (7)
2010 május (19)
2010 április (12)
2010 március (21)
