Csak inkább néhány apróság amit furcsának, vagy különösen jónak találtam.
A benzinár igen baráti. Gallonban mérik és a dollár sem áll különösebben jól, így bizony a magyar vagy brit viszonyokhoz képest könnyedén beletettünk 1900 mérföldet a kocsiba. Kiszámoltuk, kb. 89 dollárcent volt egy liter benzin, az kb. 194 forint... Így már érthető, miért száguldozik mindenki hatalmas fogyasztású járművekkel.
Feri szerencsére részletesen írt, így azt tessék elolvasni kezdésnek. A rakétakilövésről én nem készítettem képet, ellenben videót igen, ahol nagyon inteligensen még azt is kijelentem, hogy a rakéta elindult. Mellesleg tényleg... Amin nagyon csodálkoztam, hogy alig volt hangja. Én valami bődületes hanghatásra számítottam. Hiszen el is mondták, kb. 1 km-en belül meghalsz a hangerőtől...
Két erősen eltérő program egy napra, mert ma már jóval északabbra vagyunk, itt is van még 1-2 dolog amit meg akarunk nézni, így az utolsó dél-floridai napunkat sűrítettük egy kicsit. A Briscayne nemzeti park annyiban speciális, hogy területének jelentős része az öbölvíz és az óceán alatt van. Így hajóra szálltunk, a túra célja egy kis pipás búvárkodás lett volna az itteni korallzátonyon. Amit a szél és az így felkavart víz által okozott nem látási viszony tökéletesen meghiúsított. Elég csalódottak lettünk, az ehelyett kapott úszkálás egy csendesebbb öbölben nem igazán pótolta az elmaradt látványt. Itt a legnagyoobb látványosság egy Heinekken sör doboza volt
A belépési ellenőrzéshez a szokásos sorban állás vezetett kb. 1,5 óra, ez azért fárasztó 10 óra repülés után.
Másnap Orlandóból rögtön a Kennedy Space Centerbe indultunk, természetesen Feri kívánságára, magamtól sosem jutott volna eszembe. Ő részletesen írt erről, az én első benyomásom egy iszonyatosan boldog, folyamtosan mosolygó Feri volt, így akkor sem bántam volna, ha az egész napot végigunatkozom. Ehelyett kimondottan élveztem, érdekes és változatos program volt, ráadásul még egy szabadon élő aligátort is láttunk a kilövőállomáshoz menet (oda busszal vittek).