Most, hogy lerendeződött, elmesélem.
Tavaly karácsonyra Easyjet-tel mentünk volna haza, előtte jó néhány napig izgultunk, mivel a hóhelyzet miatt rendszeresen lezárták a reptereket. December 21-én 11:30-kor volt a gépindulás, ez azt jelentette, hogy 8 óra körül kellett volna elindulni. Hajnalban Feri felrázott, hogy havazik most azonnal kelljek fel és induljunk, ki tudja mennyi idő lesz kiérni a reptérre. Hiszen Angliában az utak - beleértve az autópályák - hótisztítása nem jellemző.
Rutinszerűen ránéztem a Gatwick repülőtér honlapjára indulás előtt, az volt a gép mellé írva, hogy hívjam fel az Easyjet-et. Ez már gyanús volt, de gyorsan elindultunk és én próbáltam elérni őket telefonon, de mint kiderült a telefonközpontjuk csak reggel 7-től működött. Reggel hétkor a telefonközpontjuk azt mondta be, 30 perc a várakozás, hogy valaki válaszoljon, addig fizessem csak mobilról a hívást. Addigra már be volt izzítva a mobilnet a laptopomon - hiába csúcstechnikával rendelkezünk - így 7:30 körül már láttam, hogy a járatot törölték. Innen gyorsultak az események. Irtó gyorsan megkerestük az Easyjeteta reptéren, akik elmondták, hogy tényleg törölték a járatot, nem a hó miatt, hanem csak úgy. Innen gyorsstarttal rohantunk a jegyirodába, adjanak jegyet bármilyen módon, bármilyen átszállással Magyarországra. Na ez nem jött össze. Még szerencse, hogy az osztrák légitársaságnak volt még - igen drágán - jegye Bécsbe. Átbuszoztunk a Heathrow repülőtérre, vártunk egy csomót, reménykedtünk, hogy ezt a gépet nem törlik. Majd leszálltunk Bécsben - elég sok magyar volt a gépen, nem csak nekünk jutott eszünkben Bécs - és mivel a húgom és öcsém úgy gondolta, a világ legjobb időtöltése hétfő éjszaka a közeledő ónos eső fenyegetettségében leautózni Budapestről Bécsbe hamar haza is értünk. Még a reptéren az Easyjet azt ígérte, hogy fizetik a költségeket. Már akkor sejtettem, hogy ez nem lesz egyszerű művelet. Amikor januárban mindketten hazaértünk, nekiláttam.