Az ATLS azaz Advanced Trauma Life Support (Haladó trauma életmentés) tanfolyam az USA-ból indult, egy olyan orvosoknak szervezett tanfolyam, ami a súlyos traumás betegek ellátását tanítja, általában 5 évente illik elvégezni. Egy átlagos tanfolyamhoz képest elég zora. Van más egészségügyi dolgozóknak is. Ha Angliában dolgozol igazából kötelező, különben fogalmad sincs mit akarnak a sürgősségin tőled.
A múlt héten már kevésbé fájt a lábam, 1 mankóval is tudtam közlekedni persze mindig nálam volt mind a kettő. Így a kb. 4 hónapja előjegyzett és kifizetett trauma tanfolyamon megjelentem, hiszen baromi drága és időm is volt rá :-).
Némileg furcsa érzés, az elmúlt pár hétben szinte minden percünk ki volt számolva. Mondtam is a húgomnak, mennyire szerencsés vagyok, alig van szabadidőm.
Kezdődött egy szerdával amikor egész napos műtői nap után kocsiba pattantunk, elutaztunk Budapestre, ami csütörtök hajnali érkezést jelent és mindig kevés alvást, majd pénteken este vissza Maidstone-ba, szombaton este hen party (nem emlékszem mikor buliztam utoljára este 11-ig).
Aztán a szokásos munka/futás/pokemon kombó hétköznapok után ügyeltem egy hétvégét, utána impulzusvásárlással beszereztem a kórházi kisboltból egy doboz fürjtojást. Ami utal arra, hogy kezdtem agyzombi lenni, sem az impulzusvásárlás, sem a fürjtojás nem gyakori nálam. Amiből tükörtojás lett egyik este, hááát, mondhatom, hogy micsoda csodálatos élmény volt, de inkább csak egy mini normál tükörtojásra hasonlított. Ez a legkisebb serpenyőm.
Nem valószínű, szerintem komoly feljelentést vonhat maga után, ha curry-nek hívnám ezt az ételt. Már régóta szerettem volna egy ilyen jellegű ételt készíteni, csak némi nehézséget okozott, hogy sem Feri, sem én nem bírjuk a csípős ételeket. Egyáltalán nem. Tehát amit Zoli (Marci apukája Zoli) "nem nagyon csípős"-nek hív, abba én vagy Feri belehalnánk. Amit "nem csíp"-nek azt talán némi nehézségek árán le tudnánk gyűrni, némi joghurttal.
Így sokáig keresgéltem olyan receptet ami a mi érzékeny ízlelőbimbóinknak is megfelel. Ez volt az alap, de annyit változtattam rajta, hogy nehéz ráismerni.
A kertbe nem terveztünk veteményest, de azért játékból pár nagy cserépbe ültettünk haszonnövényeket.
Eleve egy pici lila cserépben az előző lakó hagyott egy eperpalántát, szegény elég csenevész volt, de mindennek adunk egy esélyt. Itt látható a termés - ez a legkisebb tányérunk:
Az íze: pocsék. Azt hiszem miután komposztáltam az eperpalántát a lila cserepet azért megtartom, valamire jó lesz.
Nyugalom, ez gyors blog lesz, csak egy főzés néhány hasznos tanáccsal lusta háziasszonyoknak:
A Helli néni által ajándékozott borsóból borsóleves lett, a répán és fehérrépán kívül karórépa is került bele, mivel Angliában nehéz karalábét beszerezni (csak a töröknél van), így Feri ezt vett leveskitöltésre. Nem nagyon volt íze, úgyhogy nem volt zavaró.
A főétel: az új és igencsak kedvelt olajsütőm készített egy hagymás/fokhagymás/curry-s csirkét, én pedig ennek a receptnek az alapján (apróbb változtatásokkal) egy annyira jó fetasajtos kuszkusz salátát, hogy azt nyárra mindenkinek csak javasolni tudom. Ezennel még egyszer köszönet Józsa Zsuzsának, aki először magyarázta el, hogyan kell kuszkuszt főzni.
A profiterol Angliában könnyen beszerezhető vaníliás krémmel töltött, csokoládészószos sütemény, mindketten nagyon szeretjük. Így érdeklődéssel olvastam a divany.hu profiterol receptjét, amit aztán át is küldtem Ferinek, mivel - konyhai képzésem igen alapszintű - égetett tésztáról nem hallottam még. Egyébként ő sem. Ennyiben is maradtunk, majd néhány héttel később átküldött egy csokival töltött éclair fánk - szintén égetett tészta - videót az indavideo.hu-ról. És persze elhatároztuk, hogy megcsináljuk. Mivel két recept is rendelkezésünkre állt, válogattunk rendesen - a tészta és csokoládépuding a videóról lett lelesve, a vaníliapuding - igazi vaníliarúddal ám - a profiterol receptjéből. Mivel kezdők vagyunk a kérdésben, logikus volt, hogy párhuzamosan rögtön profiterolt és eclair-t is készítsünk, ne pazaroljuk időnket és zsenialitásunkat csak egy süteményre. A tésztát családunk tésztafelelőse Feri felügyelte, mindketten szent borzadállyal néztük a lábosban sülő tésztát, de ahogy a videó is leírta, valóban látod amikor elkészül:
Ok, azért nem szakítottunk, csak egy egész korrekt vitánk volt. De címnek nem rossz!
Kollégám Gábor ünnepelte a szülinapját pénteken, amit a kórház különös kegyetlenséggel megalkotott beosztással büntetett, így ügyeletes volt a távolabbi kórházban. Ezért tortát sütöttünk neki szombaton, hogy enyhítsünk a kínjain, illetve ha ez sikerült esetleg még örömet is szerezzünk - bár tapasztalatom szerint a távolabbi kórházban ügyelés esetén ez nem szokott összejönni, ahhoz az ember túlságosan kiégett és fáradt. De azért nekiálltunk. Mivel még fut az "anyu nagyon finom cigánymeggyből készült meggybefőttjét elhasználni" projekt is, így döntöttünk a fekete erdő mellett.
Ismét kipróbáltuk az "olaj"sütőt. Mivel a mélyhűtő kiürítés hosszútávú teljesítésén dolgozom (minden évben kifőzök belőle mindent, de ez az én főzési aktivitásom mellett elég sokáig elhúzódó programot nyújt), nem volt nagy választék. Így a maradék mirelit krumplit terveztük megsütni, hozzá pedig azt a kolbászt, amit még Gábor kollégám hozott a nyári kerti szalonnasütögetéshez. Gondoltam megcsinálom a krumplit, majd a kolbászt, de Feri javaslatára betettük mindkettőt és beütöttünk 25 percet a gépbe, majd elegánsan leléptünk. Nos 25 perc bőven elég volt, a krumplinak talán még egy picit sok is. Meglepődve állapítottuk meg, úgy tűnik ez a sütő tényleg működik!
Remélem ezzel a címmel sikerült érdeklődést kelteni, egyébként tök uncsi témákról lesz szó.
Szerencsére a karácsony alatt kipihentük magunkat, ennek ára volt, jóval kevesebb rokont/ismerőst látogattunk meg, mint szerettük volna, de kénytelen voltam az átlagosnál több pihenőidőt beletenni a hétbe, mire felszálltunk a hazafelé tartó repülőgépre már alig álltam a lábamon. Hiszen már csütörtök este be kellett pakolnom az utazáshoz, hiszen péntek este amint hazaértem mentünk a futóklubba, szombat reggel még elszaladtunk a park run-ra, így mire hazaértünk a fürdés után a bőrönd becsukásán kívül időnk már nem volt semmire, rohantunk elérni a gépet. Úgyhogy otthon igazán igyekeztem aludni/pihenni/enni és nem szerveztünk több, mint 2 találkozót egy napra.
Ha valakit érdekel. Igazából engem annyira nem izgat a főzés, de a statisztikai adatok szerint, ezek a legolvasottabb blogbejegyzéseim és szeretem ha olvasnak :-). Mondjuk megértem, ha az én főzési tudományommal el tudom készíteni, akkor egy átlag háziasszony ugyanezt a receptet valószínűleg megcsinálja hajnal egykor, félkézzel, miközben megfegyelmezi a kutyát és kijavítja a gyerek háziját. Tehát érdemes is olvasni!
Mivel elkezdődött a tél, ami itt az esőt és hideget jelent, egyre gyakrabban eszünk levest a szokásos saláta helyett. Ez általában porlevest jelent, ebből az egyik kedvenc a "répa és koriander" nevű. Aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg nem nehéz elkészíteni normál alapanyagokból sem és utánaolvastam a receptnek. Igen. Ahogy sejteni lehetett. Nagyrészt répa és koriander kellett hozzá. Mivel egyike azoknak a leveseknek, amit még nekem sem gond elkészíteni és így még nagyobb kedvenc lett, javaslom a hidegebb téli estékre:
Muszáj így írni a címet, mivel nálam a főzés nem igazán hétköznapi tevékenység. Magyarán alig alig csinálom. Azért igyekszem!
A hazajövetel után gyorsan belecsaptunk a hétköznapokba. Nézzük csak:
még vasárnap feltűnt, hogy legyek vannak a lakásban ez nem jellemző nálunk. Sokat nem tudtunk velük kezdeni, bár tipikus őszi legyekként mindegyiket könnyedén utol lehetett érni és kitessékelni az ablakon. Majd rájöttem, hogy a pakolás után a konyhapadlón maradt izé az nem kosz a bőröndről, hanem bebábozódott légylárvák. Nos a porszívózáshoz szükséges motivációt már meg is találtam. Villámgyorsan.
A szülinapról lassan leszállok ne aggódjatok, bár még sok ajándékot nem vettem birtokba. Mondjuk a csokoládé gyorsan fogy, a mézet még nem kellett megbontanom, de már nem sok van az előzőből, a virág már csak képen létezik, az egyik könyvet már kiolvastam, tegnap viseltem a lila pólót, de pl. a fürdősókat és olajokat még nem bontottam meg, a könyvekből is van még pár vágatlan, a CD-t se nyitottam ki, az ékszereket sem hordtam még, bár felpróbáltam, az edzőszalagot se vettük még elő (tényleg azt csak Feri kapta, vagy közösen? Csak egy esetleges válás esetén ez fontos info lehet!) a levendula sincs még a szekrényben és a magok egy részének is várni kell tavaszig - védelmünkre szolgáljon, így írja az ültetési útmutató.
Az orvosi szoba Angliában úgy működik, hogy mindenkinek levonnak egy keveset a fizetéséből, így tudunk rendelni némi kenyeret, teát, vajat, tejet ami mindig az orvosiban tartózkodik. Ez éjszakai ügyeletben igencsak életmentő hatású tud lenni - az orvosoknak, nem a betegeknek, dehát ilyen önző az ember hozzáállása hajnali fél 3-kor két rohanás között (tényleg csak zárójelben, hogy én mennyire örülök annak, hogy nem kell többet éjszakai műszakban dolgoznom, azt el sem tudom mondani!).
Az utóbbi időben gyümölcsöt is rendeltünk, de itt kicsit elszámoltuk magunkat, így még egy fél doboz narancs és alma érintetlen volt, amikor megérkezett az új adag. Már láttam néhányszor tönkremenni teljes doboz gyümölcsöt emiatt, így telepakoltam a táskám és hazabicajoztam vele.
Mivel nem szeretek főzni, így a legtöbb étel a "muszáj valami főtt ételt enni már" vagy a "ez meg fog romlani ha nem használom fel valamire" indíttatásból, last minute készül. Így született a barackos csirke, mivel Helli néni főzéséből maradt friss petrezselyem. Hozzávalók:
kockára vágott csirkemell és hagyma némi olívaolajon megsütve
Sárgarépa vékonyra szeletelve petrezselyemzölddel