Most már mindkettő. Így hívom, ha hazautazom Budapestre a húgomhoz és ha hazautazom Maidstone-ba az otthonunkba. Ilyen az élet :-).
Ott tartunk a történetben amikor eljutottam addig, hogy egész stabilan jártam akár 3 órát is egy mankóval a csizmában persze. Utána a fáradtságtól aludtam/üldögéltem ugyanannyit, de egyértelműen javult a helyzet.
Előre meg voltak már a repülőjegyek, mivel betegszabin vagyok annyit módosítottunk, hogy előbb indultunk haza két nappal így elkerülve egy éjféli leszállást annak minden nehézségével. Izgultam eléggé, még sosem utaztam törött lábbal csizmában + két mankó. Semmiképpen nem akartam kerekesszéket, hiszen tudok menni, néhány emberhez képest egész elfogadható sebességgel. Feri tempójához képest irtó lassan, de mit csináljon, ha már velem él, lassabban halad.